Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.

Irományszámok - 1887-23

XXIII. SZÁM 105 ErrÖl a korlátolt terjedelemben igénybe vett biztosításról — az illetékjövedelem komoly koczkáztatása nélkül — nem mondhat le a kincstár, — mert az illetékegyenértéknek törvényszerű időben való pontos befizetését némelykor méltányossági indokokból sem lehet azonnal követelni, mig más esetekben a befizetés már az 1881 : XXXIV. t-cz. 43. §-a alapján hozzám beérkezendő kérvények folytán is sokszor halasztást szenvedhet. Másfelől ezen intézkedés r az iránt is bizto­sítékot nyújt, hogy az egyes haszonélvezők nem fognak oly túlságos kedvezményekben része­sittetni, mely utódaikra nézve igen nagy megterheltetést vonna maga után. A 8. és 9. §-okhoz. Az illetékegyenértéki elŐirások érvényére, valamint az azok ellen intézhető felebbezésekre nézve, az eddigi törvények nem tartalmazván elég tüzetes határozmányokat, ezt a hiányt pótlandó, a jelen §-ban akként szabályozom, hogy az tiz évről tiz évre vettessék ki, mi által a kezelés is lényegesen egyszeríísittetni fog. A 10. §-hoz. A sorsjegyekre eső nyereményektől eddig fizetett 6 8 / 1 » 0 / 0 illetéknek 10%-ra javaslatba hozott felemelése teljes indokoltságát találja a nyeremény természetében, mert az, a ki váratla­nul és biztos vagyonhoz jut, kétségkivül könnyen elviselheti ezt a magasabb illetéket is. A 11. §-hoz. A külföldön kibocsátott és kizárólag a külföldön fizetendő, de a belföldön átmenetileg forgalomba hozott úgynevezett transitó-váltók illetékkötelezettségére nézve szükségesnek tartot­tam, bizonyos ületékkönnyitést javaslatba hozni. Eddig az ily váltók és mihelyt a belföldön forgalomba hozattak, — a váltóösszeg után az I-ső, illetve II. fokozat szerint járó bélyegilleték alá estek. A bélyeg- és illetékszabályok 98. tételének 3. jegyzete szerint csak annyiban van kü­lönbség megállapitva a külföldön kibocsátott váltókra nézve, a mennyiben a belföldön fizetendő külföldi váltónál, annak belföldre történt átszármaztatásától számitandó 14 nap alatt, — a kül" földön fizetendő ily váltónál ellenben csakis a forgalomba hozatalát megelőzőleg áll be a bélyeg­lerovási kötelezettség. A transitó-váltó más államokban, nevezetesen Ausztriában is enyhébb bélyegilleték alá vonatik, még pedig azon oknál fogva, mivel ez a váltó a belföldön nem jut közvetlen joghatályra, és rendszerint a belföldön forgatmánynyal sem láttatik el, hanem csak áruként bocsáttatik a for­galomba. Miután a transitó-váltók behozatalát és itteni forgalmát nagyon nehezíti az a körülmény, hogy azok Ausztriában sokkal enyhébb bélyegilleték alá vonatnak, ennélfogva méltányolva a belföldi kereskedelem érdekeit, eikerülhetlennek véltem a kérdéses váltóktól járó bélyegilletéket ép olv kivételes mérsékelt tételben megállapítani, a milyen azoknál Ausztriában alkalmaztatik. A 12. §-hoz. Az érvényben álló bélyeg- és illetékszabályok szerint a használhatlanná vált bélyegzett váltó-ürlapok, vagy a váltóra felragasztott bélyegjegyek kicserélése csak ugy engedhető meg, ha az okirat • egyátalán semmiféle névaláírással még ellátva nincs. Javaslatom szerint a kicserélés lehetőségét ki akarom terjeszteni arra az esetre, midőn a váltóval — a rajta már meglevő kibocsátói névaláírás daczára — semmiféle oly cselekmény még nem foganatosíttatott, mely a kibocsátónak kötelezettségét más személylyel szemben meg­állapítaná. A váltókibocsátó és az intézvéuyezett között, a váltóbeli összeg, lejárati idő, stb. tekin­FÓRENDI IROMÁNYOK. I. 1887—92 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom