Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.
Irományszámok - 1887-23
106 XXIII. SZÁM. tétében gyakran nehézségek merülhetnek fel, melyek a váltó újabb kiállítását teszik szükségessé. Ehhez képest a bélyegzett váltók kicserélésének könnyitése annál is inkább indokoltnak mutatkozik, mivel az általam most javaslatba hozott tágabb terjedelmű rendelkezés az osztrák állam területén már régebben érvényben áll s a nálunk eddig fennálló szigorúbb szabályok az intéz vény ezett saját váltók használatára csökkentő befolyással voltak, s nem ritkán azt eredményezték, hogy a váltó külföldi kelttel és nem kincstári űrlapon állíttatott ki. A 13. §-JiO0. Az 1883: XXXI. törvényczikk 12. §-a alapján a pénzűgyminister fel van hatalmazva arra, hogy a részletügylettel foglalkozó üzleteket időnként közegei által megvizsgáltassa. Miután a részletügyletnél a bélyegjövedék megrövidítésének esetei nagyon gyakoriak, felette kívánatos volna, hogy a pénzügyi közegek által első sorban a visszaélések meggátlása végett foganatosítandó vizsgálat arra is kiterjesztessék, vájjon a részletügylet megkötése és lebonyolítása alkalmával pontosan betartatnak-e a bélyeg- és illetékszabályoknak ezen ügyletet illető határozmányai ? A vizsgálatnak erre való kiterjesztését lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy a bélyegkötelezettség tárgyát képező részletiv és a részletfizetés teljesítését tanúsító nyugta az ügyletet kötő félnek kiadatik. A bélyegkötelezettség pontos teljesítésének kívánatos ellenőrzése az által volna elérhető, ha a részlettigylet körül felmerülő bélyegilleték közvetlenül, vagyis készpénzben rovatnék le. De az állam vagy értékpapírok- vagy árúknak zálogként való átadása mellett kötött kölcsön, — illetve előlegezési ügyletnél, a bélyegjövedék csonkításának esetei talán még gyakrabban fordulnak elő, mint a részletügyletnél. Az ily ügyletekkel foglalkozó magán-banküzletek ugyanis az ügylet létrejöttét tanusitó okiratnak, részint levél alakjában, részint különböző elnevezések alatt szokásba vett kiállítása által, az irat bélyegkötelezettségének elbirálását neheziteni s ily módon a bélyegkötelezettséget tervszerűen kikerülni igyekeznek. Szükségesnek tartottam tehát a kincstár érdekét ezen ügyletekre nézve is biztositani és azt az általam javaslatba hozott közvetlen 1er óvási módozat és az ellenőrzés szigorítása által vélem elérhetni. A 14. §-hos. Miután a 13. §-ban javaslatba hozott lerovási módozat bizonyos illetékekre nézve, eddig csak az alapszabályokkal biró társulatok és intézeteknek volt megengedve, ennélfogva annak kiterjesztése egyes kereskedelmi czégekre egyszersmind azt is szükségessé tette, hogy a kereskedők ugyanazon törvényes határozmányok hatálya alá vonassanak, melyek a készpénzben lerovandó bélyegilleték kimutatása és a bélyegkötelezettség teljesítésének nyilvántartása tekintetében a társulatok és intézetekre nézve érvényben állanak. A netáni visszaélések kellő megtorlása, illetve a kincstár törvényszerű bélyegjövedelmének biztosítása végett megfelelő büntető határozniányokról is gondoskodnom kellett. Végre mi a bélyegellenőrzési szemlék megtarthatását illeti, ezek szükségessége önként következik a közvetlen lerovási módozat természetéből, minthogy ennek előnyei csakis szigorú ellenőrzés mellett biztosithatók a kincstár részére. Egyébként a közvetlen illetéklerovásra kötelezett társulatok és intézetek, az 1868. évi XXIII. t.-cz. 13. §-a álapján ugyanezen bélyegellenőrzési szemléknek vannak alávetve. A 15, §-hoz. Árúfuvarozás esetében a vasúti vállalat és a feladó között keletkezett szerződés bizonyítékául szolgáló fuvarlevélnek két neme van nálunk jelenleg használatban, — Àz eddigi fuvarlevelek
