Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
CDXXVL SZÁM. 33 hogy a fiumei kikötő mellett a tengermellék többi kikötőire is gond fordittassék. Akadálytalan forgalom és kereskedelemről nem lehet szó mindaddig, míg a Száva folyó kitisztítása és szabályozása nem lesz foganatosítva, a mint ez a Dráván történik ; ezen szabályozás mai nap az által könnyebbé van téve, hogy a boszniai parton monarchiánk uralkodik. A kiegyezési törvény szerint állami utak azok, melyek mind a két országot egyformán érdeklik. Mely utak érdeklik mind a két országot, az a közös és az autonom kormány közt közös megállapodás által lett meghatározva, s kellett is, hogy meg lett határozva. Természetes, hogy azon állami utak, melyekkel párhuzamosan vasút építtetik ki, ezen tulajdonságukat elveszíthetik, de ez is csak a közös és az autonom kormány közti megállapodás utján történhetik. A megváltott Lujza-ut Szent-István koronája országaiban s talán az egész osztrák-magyar monarchia utai közt a leghíresebb s legmüvásziesebb, szomorúan tönkre fog menni, ha közös fentartásáról mind a két kormány közt megállapodás nem jön létre, s az utódok bámulva fogják nézni e felséges mü romjait, mely mű saját századának büszkeségére s leírhatatlan hasznára szolgált. Kereskedőinken s a forgalmon egyátalában a legsúlyosabb sebet a tarifa-politika ejti, mely ellen a hivatott és érdekelt tényezők már sokszor kerestek orvoslást, látván, hogy a termények és termékek Magyarország távoli vidékeiről olcsóbban szállíttatnak Fiúméba, mint például Zágrábból vagy Károlyvárosból, minek folyt;n az alulirt bizottság azt tartja, hogy ezen ugy lehet segíteni, hogy vegyes bizottság, mely magában Horvát - Szlavonországból foglalna tagokat, a tarifa-politikát helyreigazítaná. így például Szerbiával az oda kivitt bor vámja tárgyában kötött szerződés, mely csak a délmagyarországi vidéknek nyújt kedvezményt, Horvát-Szlavonország legfontosabb borvidékének, azaz a Szerémségnek tönkretételére hat. Nem lehet hallgatással mellőzni még azon kárt sem, melyet a forgalomnak és a kereskedelemnek a közös kormány által szokásba vett azon gyakorlat okoz, hogy a horvát-szlavonországi marha és abból származó nyers termékek kivitele elé még akkor is roppant akadályokat gördít, mikor a marhavésznek ezen országokban már két és három év óta minden nyoma elenyészett, ámbár Horvát-Szlavonországokban a marhavész tekintetében a magyarországi törvényekkel hasonló törvények állanak érvényben s ámbár ezen törvényeket legszigorúbban tartják meg s ámbár ezen vésznek fészke soha sem volt Horvát-Szlavonország, hanem Bosznia, melyet ma a monarchia legkitűnőbb s legfelsőbb hatóságainak egyike, a magyar és az osztrák kormány közt megállapított s törvény által meghatározott egyetértés értelmében igazgat. Végre legyen szabad még felemlíteni, hogy Zágráb város Horvát-Szlavonországok külön területének fővárosa s hogy mint ilyen, a mi a közönséges kedvezményeket illeti, melyeket a fővárosoknak mindenütt szoktak nyújtani, Budapest után inkább érdemel meg bizonyos tekinteteket, mint más városok, legyenek azok ezen országokban avagy Magyarországon, Mily kedvezmények s mily mértékben legyenek ezek, ezt az alulírott országos bizottság a közös s az autonom kormány megállapodására bizza. Ezzel az alulírott országos bizottság röviden adta elő azt, a miről azt gondolta, hogy a kiegyezési törvény a Horvát-Szlavonországok igazolt szükségei nevében mondhat s kell, hogy mondjon s nyugodt lélekkel bizza ezt a tisztelt magyar országos bizottság megbirálására. Ha oly szerencsés lesz, hpgy ezen a két ország közti viszonynak fejlődésére vonatkozó nagyon fontos alkalomkor indokai elismeréssel, indítványai pedig hozzájárulással fognak találkozni, könnyen lesz megállapítható az a forma is, mely alatt a kölcsönös egyetértés konkrét kifejezést fog találni. Budapesten, 1886. évi márczius hó 28-án. A horvát-szlavon-dalmát országgyűlés országos bizottsága: Vukotifiovics-Far'kas Lajos s. k. Forditás hiteléül; Jos, Miskatovic s. k. FŐREKDI IROM/MOK. VII. 1884-87. 5
