Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

CDXXVI. SZÁM. 25 országot érdeklő ügyeknek az illető hatóság horvát-szlavón osztályán kell keresztülmenniök és azok ennek befolyásával intézendők el. Az állami számvevőszék s a pénzügyi közigazgatási biróság azon időben, mikor a kiegyezési törvény létrejött, még nem állottak fenn, de ép oly fontos közös intézmények, mint a közös ministeriumok s ugyanazon helyes indokok, melyek a horvát-szlavón osztályok mellett szóltak, ma a mellett szóinak, hogy Horvát-Sziavonország az állami számvevőszékben s a pénzügyi közigazgatási biróságban is legyen képviselve, nem ugyan külön osztályok által, mivel sem a szolgálati személyzet mennyisége, sem pedig a végzett munkák terjedelme nem egyenlők azon központi hatóságokéval, de azok Horvát-Szlavonországok részére is oly fontos teendőket végeznek, miszerint igazságos és szükséges, hogy a 46. §. értelmében kebelükbe fogadjanak ezen országokból való munkatársakat és segédeket. Ezért az alulírott orsz. bizottság azt inditványozza, hogy ezen közös hatóságok ugy egyikénél, mint másikánál is alkalmaztass ék Horvát-Szlavonországból s ennek nevében annyi előadó, a mennyi a feladat teljesítésére szükséges. Miután az autonom kormánynyal való egyetértés s a horvát-szlavón osztályok megkérdeztetése elmulasztatott, megtörténhetett, hogy a keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló 1874. évi XX,

? továbbá az országos statisztika ügyének szervezéséről szóló 1874. évi XXV., továbbá a népszámlálásról szóló 1880. évi XLIL, s végre a köztisztviselők képesítéséről szóló 1883. évi I. törvényczikk egyszerűen mint közösek lettek alkotva s kihirdetve, ámbár közös és autonom természetű törvényes határozatokat tartalmaznak, magukban pedig a törvényczikkekben ezen különbség sehol nem tétetik s az sem rendeltetik, hogy autonom természetű intézkedéseket Horvát-Szlavonországra nézve, csak ezen országok országgyűlése hozhat s azokat csak azok autonom kormánya hajthatja végre. Ugyanez mondható a kisajátításról szóló 1881. évi XLI. törvényczikkről is. Ezen törvényczikk a 92. §-ban kiterjeszti a benne foglalt összes törvényes intézkedések hatályát a magyar korona összes országai területére, tehát Horvát-Szlavonországra is mindazon esetekben, mikor a kisajátítás olyan vállalatok vagy munkálatok czéljaira eszközlendő, melyek az 1868. évi XXX., illetve I. törvényczikk 9. §-a értelmében a magyar korona országai közös törvényhozásának avagy kormányának hatáskörébe tartoznak. Ha meg is kell engedni és engedtetik is, hogy a kisajátítás a magyar korona Összes országai közérdekében rendeltetik el, s e szerint a jog, meghatározni, vájjon a kisajátítás megengedhető-e vagy sem, továbbá meghatározni a kisajátítás tárgyát és a kártalanítás módját s végre a kisajátítási tárgy nyilvántartásának elrendelése, — elvileg azon állami tényezőt illeti, mely hivatva van arra, hogy ilynemű érdekről gondoskodjék, mégis az egész további kisajátítási eljárás, tekintettel a polgári jogra, tekintettel az igazságszolgáltatási, telekkönyvi s közigazgatási hatóságokra, s végre tekintettel az ez ügybeni törvényhozásra, a dolog természete szerint csak azon törvényhozás alá tartozhat, mely az igazságszolgáltatási és közigazgatási törvényeket alkotja. — Ebből következik, hogy az 1881. évi XLI. közös törvényczikk 92. §-a törvényesen terjesztvén ki Horvát Szlavonországokra azon törvényes intézkedéseit, melyek a közös kormánynak adják azon jogot, hogy példának okáért vasútépítési, csatornaásatási stb. czélokra kisajátítást rendelhet el s a kisajátítás tárgy át s módját, valamint ezen tárgy nyilvántartását határozhatja meg, Horvát-Szlavonországra nem terjeszthette ki azon törvényes intézkedéseinek hatályát, melyek magát a kisajátítási eljárást rendelik el, mert ilyen intézkedések az autonom hatáskörbe tartoznak és csak az autonom országgyűlés által hozhatók. A Pancsován mutatkozott phylloxeráról szóló 1876. évi XXIX. törvényczikk mint közös hozatott s hirdettetett ki, de természete szerint nem lehet és nem is közös. A vízszabályozási társulatokról szóló 1871. évi XXXIX. törvényczikk, mely a törvényhozásban közös, nem áll összhangzásban a kiegyezési törvénynyel azért, mert az igazgatást. korFŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1884-87. 4