Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-452
226 CDLII. SZÁM. és a kir. közjegyzői kamarák majdnem egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a törvénykezési szünet az első' bíróságoknál megszüntetendő : czélszerűnek találom az 1883. évi XXXIII. törvényczikknek olyatén megváltoztatását, illetőleg a törvénykezési szünetnek oly módon való újabb szabályozását hozni javaslatba, hogy a törvénykezési szünet a felebbviteli bíróságokra korlátoztassék, az elsőfolyamodású kir. bíróságokra pedig az 1883. évi XXXIII. t.-czikket megelőző állapot visszaállíttassák ; a mi, tekintettel arra, hogy az ily módon hatályába visszaállítandó 1869. évi ÍV, t.-cz. 18. §-a szerint a két havi törvényszünettel szemben a biráknak évenkint csak 6 heti szabadságidőre van igényök, és hogy ezen szabadság élvezetére az ido fokozatosan oly módon jelölhető ki, hogy egyfelől a bírák jogos igénye is kielégíthető, másfelől pedig az igazságszolgáltatásnak rendes menete sem szenved nagyobbmérvű fennakadást : czélszerűsége mellett gazdaságosabbnak is mutatkozik ; a mit, tekintettel különösen a bírósági ügyforgalom szaporodására s az igazságszolgáltatás által igényelt költségeknek a nélkül is emelkedésére, figyelmen kivül hagyni nem lehet. Megjegyezni kivánom itten, hogy a törvénykezési szünetnek az első bíróságoknál való megszüntetésével egyidejűleg administrativ utón kívánok oda hatni, hogy az elsőfolyamodású bíróságok az úgynevezett aratási nagy munkaidőre olyan ügyekben, a melyekben a mezei gazdálkodással foglalkozó egyéneknek személyes beidézése szükséges, tárgyalási vagy tanúkihallgatási határnapok kitűzését lehetőleg mellőzzék; a mely körülményre egyébiránt a bíróságok az 1883. évi XXXIII. törvényczikk hatálybalépte előtt is a helyi viszonyoknak megfelelően kellő tekiütettel voltak. A felsőbb bíróságoknál a szüneti időnek az 1883: XXXIII. i-czikkb en megállapított két havi tartama helyett a törvényjavaslat 2. §-ában azt hozom javaslatba, hogy a törvénykezési szünidő július hó 1-sŐ vasárnapjától kezdve számítandó 8 hétig tartson. Ezen változtatást indokolja azon körülmény, miszerint a szerzett tapasztalati adatok szerint a felsőbb bíróságok ügymenetére felette zavarólag hatott az, hogy a törvénykezési szünidő kezdete és vége nem a hét elejére, hanem esetleg épen a hét közepére esett; mert ez által a rendes tevékenység ugy a szünetet megelőző csonka héten, valamint a szünetet követő első héten meg volt bénítva. Ez * által a mig egyfelől a nehéz feladatuk betöltésénél elismerésre méltó iigybuzgalommal és odaadással működő felebbviteli bíróságok bíráinak igénye e téren kellő méltatásban részesül : a szüneti időtartam kezdetének és végének újabb szabályozása az eddig észlelt visszásságok megszüntetését fogja eredményezni. A szüneti tárgyak megállapításánál a törvényjavaslat 4. és 5. §-aiban foglalt változtatásokat az eddigi tapasztalati adatok s azon körülmény támogatja, hogy a felebbviteli bíróságoknak s különösen a kir. tábláknak szüneti tanácsai a szünet tartama alatt a szüneti tárgyakat elintézni képesek nem voltak. — Ennek figyelembevételével a szüneti tárgyak közül kihagyattak a váltóügyek azon ok miatt, mert a biztosítási és kielégitési végrehajtások elrendelésének a szüneti tárgyak közé való felvétele mellett a váltóügyek szünetelése számba vehető jogsérelemmel járni nem fog; valamint kihagyattak a határjárási és mesgyeígazitási ügyek is, mivel ezek elintézése rendszerint hosszabb tanulmányozást és időt igényel és szünetel esőkből nagyobb veszély nem származik. — Ellenben a késedelmes elintézés veszélyére való tekintettel a szüneti tárgyak közé a 3. §-ba felvétettek a kielégitési és biztosítási végrehajtásnak, a zárlatnak és a csődnek megszüntetését, a birói letétek és árverési vételárak kiutalványozását, a czégjegyzést tárgyazó ügyek, valamint a birói illetőség kérdésében hozott végzések elleni azon felfolyamodások, a melyek az ügy érdemétől elkülönítve döntendők el. Ezen felfolyamodási ügyek számára, minőségére és sürgősségére való tekintettel azoknak a feltétlen szüneti tárgyak közé való sorozása indokoltnak mutatkozik. Azok az ügyek, a melyekben az 1881 :LIX. törvényczikk 3. §-áuak a) és c) pontjai
