Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
CDXXVí. SZÁM. 7 tehát a magyarnak is kizárásával; és törvénysértést látott abban, ha ily felírásoknál a horvát nyelven kivill még a magyar is alkalmaztatik. A magyar országos bizottság azonban a törvény azon határozmányából, miszerint a hivatalos nyelv Horvát-Szlavonországokban a horvát, csakis annyit következtethetett, hogy ezen czímertáblákon, ha egyátalában van felírás, a horvát nem hiányozhatik, de egyátalában nem találja a törvénynyel ellentétben állónak azt, ha az után a horvát felirás mellett a magyar is alkalmaztatik. Ezen, a fennálló törvény magyarázatára vonatkozó nézeteltérés a két bizottság között kiegyenlíthető nem lévén, mindkettő megállapodott abban : hogy ez a kérdés akkor fog végleg megoldatni, a midőn egyátalában a kiegyezési törvény revisiójáról leend szó ; de miután jelenleg a gyakorlatban mind a két nézet talál kifejezést, lévén oly czímertábla, melyen csak horvát felirás van, azután olyan, mely magyar-horvát felírással van ellátva, végre pedig olyan, melyen felirás egyátalában nincsen, e kérdésnek törvényhozási utón való rendezéséig maradjon meg egyszerűen a status-quo, és ha új czímertáblák alkalmaztatnak, ezek a magyar országgyűlés képviselőházának 1883. október 10-én hozott határozata szerint semminemű felírással ne legyenek ellátva. Komoly és beható vitára adott alkalmat azon követelés is, mely horvát-szlavón részről a közös ministeriumoknál levő horvát-szlavón osztályok ügyében emeltetett. Tagadhatatlan, hogy a kiegyezési törvénynek 46. §-a nagyon hézagos, a N mennyiben csak annyit mond, hogy >a központi kormány a központi hivatalok horvát-szlavón osztályait, tekintettel a szükséges szakképzettségre, a mennyire csak lehet, horvát-szlavon-dalmát honfiakból nevezi ki«, de nem mond semmit arra nézve, miképen szerveztessenek és mily hatáskörrel birjanak ezen horvát-szlavón osztályok. A horvát-szlavón bizottság ezen hézag betöltésére azt indítványozta, hogy a valamely központi hatóságnál (közös ministeriumnál) elintézendő, Horvát-Szlavonországokat érdeklő ügyeknek az illető hatóság horvát-szlavón osztályán kelljen keresztülmenniök és azok ennek befolyásával intézendők el. A magyar országos bizottság válaszüzenetében részletesen elő vannak sorolva azon okok, melyeknél fogva ezen bizottság a horvát-szlavón bizottságnak imént emiitett követelését merőben teljesithetetleimek tartotta, és hosszú tárgyalások után csakis annyit vélt elfogadhatónak, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. 46. §-ában emiitett horvát-szlavón osztályoknak a központi hivataloknál azon'feladatuk is legyen, miszerint Horvát-Szlavonországokat érdeklő ügyekben, valahányszor a közös minister akár a kiegyezési, akár a különleges horvát-szlavón törvények szempontjából megkérdeztetésöket szükségesnek találja, véleményt adjanak. A harmadik kategóriába tartozó kérdés tudniillik olyan, a melyre nézve a horvát-szlavón bizottság kivánata, vagy a kiegyezési törvénynyel ellentétben áll, vagy pedig Magyarország tekintélye és állami érdekei szempontjából teljesíthetőnek nem látszott, tulajdonképen csak egy volt : a nyelv kérdése. A magyar országos bizottság e tekintetben is bátorkodik a maga válaszüzenetére utalni, a melyben az ezen kérdés körül fölmerült nézeteltérés részletesen van jellemezve. A bizalmas értekezleteken folytatott tárgyalások alatt a horvát-szlavón bizottság elfogadta mindenekelőtt a magyar országos bizottság részéről hangsúlyozott megkülönböztetést a tulajdonképeni állami hatóságok és a magyar kir. államvasutak közt, mely utóbbiak csakis egy állami vállalat jellemével birnak. Ezen megkülönböztetésre alapította azután a magyar országos bizottság azon nézetét, hogy a kiegyezési törvénynek a horvát nyelvre, mint hivatalos nyelvre vonatkozó határozmányai az államvasuti szolgálatra egyáltalában nem alkalmazhatók, és hogy ez irányban csakis czélszerűségi tekintetek és a vasúti szolgálatnak érdekei lehetnek irányadók. E megkülönböztetés daczára a horvát-szlavón országos bizottság azt követelte, hogy az államvasutaknál alkalmazott közegek kifelé, t. i. a közönséggel és az autonom hatóságokkal csakis horvát nyelven érintkezzenek, hogy a horvát-szlavón területen alkalmazott valamennyi vasúti hivatalnoknak a horvát nyelv ismeretével kell birnia, és hogy a vasúti igazgatóság hirdetményei horvát nyelven legyenek szerkesztve, sőt mindezen intézkedéseket a horvát-szlavón országos bizottság még a
