Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.
Irományszámok - 1884-313
172 CCCXIII. SZÁM. körök kivánatának részben eleget óhajtottam tenni és midőn az elmúlt évek folyamán a kir. közjegyzőkről intézkedő törvény módosítására nézve az országgyűléshez javaslatot nyújtottam be, abba a másodsorban emiitett módszernek megfelelő intézkedést is felvettem. Átalánosan tudva van, hogy az emiitett javaslat kérdéses intézkedése a közönségnél átalában viszhangra nem talált és indokolt előterjesztések tétettek azon szakasznak mellőzése ezéljából, miután az által a közönség nagyobb része az ingatlan és telekkönyvi jogok forgalmát eehezitve, az ügyvédség pedig részben érdekeit sértve látta. A jelen javaslatban nyilt tér, arra nézve, — hogy a tervezett intézkedést valódi helyén felvegyem. A szakértekezlet, mely ezen javaslatot tárgyalta, szintén csakis az emiitett közjegyzői kényszer által vélt legbiztosabban czélt érhetni, tekintettel azonban a fenforgó körülményekre és viszonyokra a kérdéses intézkedést elejtendőnek vélte éi abban állapodott meg, hogy a fenforgó czél megközelítő elérhetése végett az aláírásoknak, illetve kézjegyeknek vagy keresztvonásoknak közjegyző általi hitelesítése kívántassák meg; egyúttal azonban, miután ez kisebb értékű ingatlanok átruházásánál vagy csekélyebb kölcsön-jogügyletek biztosításánál a szegényebb osztályt aránytalan kiadásokkal sújtaná, és tekintettel arra is, hogy ha az aláírás a közjegyző által hitelesíttetik, azonossági tanukul többnyire községbeliek és legtöbb esetben az elöljárók szoktak alkalmaztatni: a szakbizottság azon nézetének is kifejezést adott, hogy költségkímélés végett oly jogügyleteknél, melyeknek értéke 1,000 frtot meg nem halad, vagy melyeknek tárgya valamely becsértéket nem képvisel, az aláirások hitelesítése a községi elöljárók által is eszközöltethessék. A jelen törvényjavaslatnak czélja nemcsak az, hogy a telekkönyvek az adókataszterrel és lehetőleg a tényleges állapottal össszhangzásba hozassanak, hanem az is, hogy azon összhangzás folytonosan fentartassék. Ez okvetlenül szükségessé teszi, hogy a bejegyzés kérelmezése könnyű legyen. Ha a kir, közjegyzők nagyobb számban lennének alkalmazva, az aláirás-hítelesitési kényszer a telekkönyvi bejegyzés könnyűséget nem akadályozhatná; a kir. közjegyzők jelen száma mellett azonban az ajánlott intézkedést, mely németem szerint a fennebb emiitett baj ellen csak kisebb részben nyújt segélyt, előnyösnek nem tekinthetem és ez okból azt mellőzendőnek vélem. Az esetleges visszaélések meggátlására kis fokban szolgái az ellenjegyzési kényszer is ; két baj ellen pedig, melyek a telekkönyvi beadványoknál naponta előfordulnak, biztos óvszert nyújt. A telekkönyvi jogokat szerzett személyek igen nagy része ugyanis jogaik telekkönyvi keresztülvitele végett szakavatatlan zúgirászokhoz vagy részben szakavatott ugyan, de szintén zúgirászokhoz fordul. Az első esetben következik a telekkönyvi hatóságnak visszautasítása, a minek ismét rendszerinti következménye a további lépések elmaradása és a telekkönyvi állapotnak a ténylegestől eltérése. Mindkét esetben pártolásban részesül a zúgirászat, elvonatik a kir. közjegyzőktől és ügyvédektől az anyagi előny és bő alkalom nyujtátik a tiltott cselekmények tízesére. Ugy a kir. közjegyzői miat az ügyvédi kamarák átalános óhajának teszek eleget, midőn a zúgirászat meggátlása czéljából ezen javaslatot teszem, a melyet annál nyugodtabban terjesztek elő ; mert egyúttal felhatalmazást is kérek, hogy a telekkönyvi beadványok szerkesztése stb. alkalmából szedhető díjakat rendeleti úton az illető hatóságok meghallgatása után szabályozhassam. Meg vagyok győződve, hogy azon díjak nem fogják a feleket terhelni és elejét veendik netaláni túlságos követeléseknek.
