Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.
Irományszámok - 1884-313
168 CCCXIII. SZÁM. A törvényhozást azon intézkedésnél, melylyel a végrehaj tatónak azon jogot adta, hogy ha a törvényileg egy telekkönyvi jószágtest különböző részlet számok alatt bejegyzett több birtoktestből áll, az egyes részleteknek árverés alá külön bocsátását kérheti, csak azon tapasztalat vezérelhette, hogy az egyes részletek könnyebben és jobb árban vétetnek meg, mint a gyakran nagy telekkönyvi jószágtest. Es ha áll ez, ugy állnia kell azon vélelemnek is, hogy a jószágtestből való lejegyzés által, ha a terhek átvitetnek, a jelzálogos hitelező szerzett joga nemcsak nem sértetik, de az még nagyobb biztosítékot nyer. Az 1855. évi rendeletnek ezen intézkedése a nemzeígazdászat érdekeibe ütközik, annak hátránya régen tapasztaltatott. Ez inditotta hivatali elődömet, hogy a telekkönyvi rendeletnek az erdélyi részekre kiterjesztése alkalmával az 1870. évi rendelet 56. §-ának d) pontjába a javaslattal megegyező intézkedést vett föl. A tervezett intézkedés által az is eléretik, hogy a két kir. itélő-tábla kerületében egyenlő jogszabványok lesznek érvényben. Az osztrák-magyar bank, továbbá a földhitelintézet és a kisbirtokosok országos földhitelintézete, valamint az ezekkel hasonló jogokkal felruházandó hitelintézetek követeléseivel terhelt ingatlanokra nézve, tekintettel azon intézetek alapszabályaira, kivételt kellett tenni. A 60—65. §~oTchoz. Az 1855. évi telekkönyvi rendelet intézkedései szerint egyátalábau nem lehetséges valamely jelzálogul szolgáló jószágtestnek egyes részeit a hitelező beleegyezése nélkül tehermentesen lejegyezni, vagy azokat csere utján megváltoztatni. Az erdélyi részekben hatályban levő telekkönyvi rendelet az 56. §. d) pontjában a tulajdonosok érdekeit már szintén felkarolta; mert ha a tulajdonos bebizonyította, hogy a kért lejegyzés által a hitelezők biztossága nem szenved, a telekkönyvi hatóság a hitelezők meghallgatása után a viszonyok méltányos tekintetbevételével a tehermentes lejegyzést elrendelhette. Ezen intézkedés, mint már emlitve volt, a tulajdonos érdekeire is tekintettel volt, de ez sem kielégítő, miután a jelzálogul szolgáló jószágtest egyes részeinek csere általi megváltoztathatására nézve világosan nem rendelkezik. Következtetni lehet ugyan, hogy a tehermentes lejegyeztetés elrendelhetésére megállapított elvek a csere általi megváltoztatás eseteire is alkalmazandók, de czélszerűbb minden kételyt kizárólag intézkedni. A hitelezőknek jogait.és minden szerzett jogot megvédeni a törvénynek okvetetlenül feladata, de e védelem czélszerüen nem mehet túl a jogosság határán. És ha ezen szempontból tárgyaljuk a kérdést, okvetlenül azon megoldásra fogunk jutni, hogy a hitelre szorult tulajdonosok érdekeit a hitelezők érdekeinek ok nélkül feláldozni nem kell és nem lehet és hogy a tulajdonosok érdekeit a hitelezőkével szemben megvédeni a törvényhozásnak szintén elhárithatlan feladata. Nem szenved kétséget, hogy a hitelezőnek bekeblezett zálogjoga az illető jószágtest minden részére kiterjed. De ezen szerzett jogból, ha csak a tulajdonosok és közvetve a nemzetgazdászat érdekeit a hitelezők önkényének teljesen alárendelni nem akarjuk, nem lehet következtetni azon jogra, hogy a hitelező feltétlen beleegyezése nélkül a terhelt jószágtestből lejegyzés egyátalán nem tehető, annak egyes részei csere utján meg nem változtathatók. A zálogjog szerzésének egyedüli czélja a hitelező biztositása. Ha e czélt tekintjük, a hitelező jogait csak azon határig kell a törvénynek védeni, hogy a biztositék csorbát ne szenvedjen.
