Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.

Irományszámok - 1884-313

CCCXIII. SZÁM. 161 tényleges birtoklást törik, érdeke aligha sértetik az által, ha a tényleges birtokos jegyeztetik be tulajdonosnak, ellenben a telekjegyzőkönyvi leg bejegyzett tulajdonosnak joga megóvandó lévén, a tulajdoni jogát érvényesíteni szándékozótól a tényleges birtoklás igazolásán kivül az is követeltetik, hogy a telekkönyvi tulajdonos vagy igazolt örököse által tett átruházásról legalább előjegyzésre alkalmas átruházási okiratot mutasson fel. A helyhatóság vagy a bizalmi tagok pedig bizonyítsák, hogy a közbeneső átruházásokról tudomással birnak. Miután ily esetek rendszerint nem nagy városokban, de kisebbekben és a szoros értelemben vett községekben fognak előfordulni, a közéletből pedig tudjuk, hogy oly helységekben az átruházásokról az elöljáróságnak és a lakosok nagy részének, a szomszédoknak pedig mindenesetre tudomásuk van, s miután továbbá a tényleges birtoklás, illetve az ingatlannak a tényleges birtokosra átruházása igen sok esetben már a kataszteri felvételek alkalmával is igazoltatott és miután a kataszteri felvételek óta létrejött átruházások az illeték kiszabása végett a legtöbb esetben bejelentettek és a földadó-nyilvántartás is azok szerint igazíttatott ki: alig feltételezhető, hogy mindez a telekjegyzőkönyvi tulajdonos tudta és beleegyezése vagy legalább tudta nélkül történhetett volna meg és ha tudta, hogy jogait, ha azok megsértettek, nem orvosolta volna. Ebből kiindulva feleslegesnek látszik az is, hogy a nyilvánkönyvön 'kivüli többszörös átruházások eseteiben a telekjegyzőkönyvi tulajdonos vagy annak igazolt Örökösei által kiállított s legalább telekkönyvi előjegyzésre alkalmas okiratnak létezéséhez is kössük a betétek szerkesztési ideje alatt a tulajdonjog telekkönyvi érvényesithetését; mert ez esetre a közbeneső átruházásokra fennebb felhozottak a telekjegyzőkönyvi tulajdonosra is alkalmazhatókuak volnának tekintendők. Ily intézkedést részemről nem javasolok; mert az által jogsérelem következhetnék be és a telekkönyvek iránti bizalom minden esetben szenvedne; megjegyzem egyébiránt, hogy az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, miszerint az átruházást igazolható okiratok rendszerint a telekjegyzőkönyvön kivüli s közbeneső birtokosoktól hiányoznak. Miután a fen körülirt eljárás közben is előfordulhat feldarabolás esete, a betét-szerkesztő bizottságot utasítani kellett, hogy ily esetben a 7. §. értelmében járjon el, A 40. §-hoz. A telekkönyvi rend. 168. §-a esetében nagy előnyére leend a szerkesztési műveletnek, ha a fenforgó hibát a bizottság saját körében szüntetheti meg. Azon esetre pedig, ha ez nem sikerül, alkalmat kellett a jelentés megtétele által szolgáltatni a telekkönyvi hatóságnak, hogy a hiba addig, mig a betétek szerkesztésére kerül a sor, már kiigazitható legyen. A 41., 42. és 43. §-okhoz. A helyszíni munkálat befejezte után a 35. §-nál már emiitett elsőbbség iránti tekintetből a tényleges birtoklásnak és a tehertételek mellőzésének telekkönyvi keresztülvitelére nézve tett nyilatkozatokról felvett s a telekkönyvi hatósághoz még be nem küldött jegyzőkönyvek azonnal beiktatandók. A helyszíni munkálat után, nehogy jogsérelmek okoztassanak, ismét a telekjegyzőkönyvek vizsgálandók meg. Ha a tervezetnek bizottsági felülvizsgálata óta a telekjegyzőkönyvben az A. és B

t lapokon változás be nem következett és figyelembe vehető tényleges birtoklás esete sem forog fenn, akkor a betétek A. és B. lapjai egyszerien a tervezet alapján szerkesztetnek. Ha változás nem következett be, de figyelembe vehető tényleges birtoklás esete forog FŐÍiENDI IUOMÁNYOK. V. 1884-87. 21