Főrendiházi irományok, 1884. IV. kötet • 241-299. sz.
Irományszámok - 1884-260
118 CCLX. SZÁM. is épittetnék, ezen költségeknek az üzleti vezetékek épitésére fordított aránylagos részét a magyar kir. távirdaigazgatásnak megtéríteni. Mindkét esetben kötelezve vannak az engedélyesek a tri. kir. távirdaigazgatás kívánatára az előbbi pontban megnevezett távirda-építkezésekhez szükséges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni és a távírda-oszlopokat s a többi összes távirda-épitési anyagokat az építendő pálya mentén a m. kir. távirdaigazgatás által meghatározandó módon és időben, a már lerakott vasúti vágányon saját költségükön szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyesek számlájára épített üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyesek birtokába megy át. Jogában áll azonban a m. kir. távirdaigazgatásnak a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor államtávirda-vezetékeket alkalmazni és ekkor a távirdaoszlopok az állam költségén való fentartásának kötelezettsége mellett a magyar kir. távirdaigazgatás ingyen tulajdonába mennek át. A vasút üzleti távirdavezetékeket az engedélyesek a m. kir. távirdaigazgatás szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatják, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei vagy az utóbbiak által egymás között váltatnak. Jogosítva van azonban a m. kir. távirdaigazgatás a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, amennyire az üzleti forgalom megengedi, ugy állami, mint magánsürgönyök továbbítására illő ellenőrzés melletti használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás díjainak az engedélyesek s a m. kir. távirdaigazgatás közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyesek s a m. kir. távirdaigazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépített távirdavezetékek felügyeletét, fentartását s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatóság kívánatára eszközlendő változásokat vagy áthelyezéseket s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 13. §. s A menet- és szállítási díjak az engedélyezett pálya számára a következő határok közt szabatnak meg. Legmagasabb árszabási tétel és pedig : a) személyforgalomra nézve, személy- és kilométerenként a kötelezöleg használatban levő két osztály közül a magasabbra 4'50 kr., az alsóbbra pedig 3 kr. Ezen díjtételek az elsőrangú vasutakon használt kocsikra akkép alkalmazandók, hogy az ily Il-od osztályú kocsiknál a magasabb, a lll-ad osztályú kocsiknál pedig az alsóbb díjtétel szedhető. Azon esetre, ha az engedélyezett vállalat három kocsiosztályt rendezne be, a legmagasabb osztályra 6 kr. díjtétel szedhető. E díjtétel kocsikölcsönzés esetében az I-sö rendű vonalakon használt I. oszt. kocsikra is alkalmazható. Uti podgyásznál, mely 10 kg. súlytételekre és gyorsárúnál, mely 8 kgnyi súly tételre fölfelé kikerekíthető, minden 10 kg. podgyászért kilométerenként 0*36 kr., 100 kg. gyorsárúért pedig kilométerenként 3*6 kr. számíttatik. b) Az árúk 100 kg. és 1 kilométerenként és pedig I. osztályú 0*92 kr., a II. osztályú 0*66 kr. és a terjedelmes árúk 1*18 krért szállitandók. A kőszén és tűzi és épületfa, trágya, kő, mész és tégla egész kocsirakodásoknál kivételesen 100 kg. és kilométerenként 0*52 krért szállitandók. Gyorsárúk és közönséges szállítmányoknál a szállítási díjakon kivül minden 100 kg.
