Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-159
4 404 CLIX. SZÁM. Helyeselnünk kell a pénzügyministernek azt az elhatározását, hogy a most említett 3.500,000 frtnyi üzleti tőke, az államvasutaknak 10.670,000 frtnyi forgótőkéjével egy egészet képezzen, s az akként együttvéve 14.170,000 frtra menő tőkét, a beálló szükséghez képest ugy a vasutak, mint a gyári vállalatok igénybe vehessék ; mert az előre nem látható körülmények, vagy a kedvező konjekturák sikeres kihasználása szükségessé teszi á szabadabb mozgást, s a nagyobb összegeknek oda fordítását, a hova ezt a kényszerűség parancsolja, vagy a mutatkozó előnyök biziosiíasa kivánatossá teszi. Ezeken kivül még a kincstári vasművek részére 4.000,000 frtnyi üzleti tőke állapittatik meg. Ezeknek forgótőkéje sem volt eddig szabályozva, hanem a pénztári készletek terhére nyert fedezetet. Eme műveknél a beszerzett anyagok és a készletben levő félgyártmányok képviselik a forgótőkét. A vasművek tényleges netto-eredménye öt éven át 4.120,000 frttal volt kedvezőtlenebb az előirányzatnál, mi résout a túlkiadások, részint a készletek el nem árusításából eredő bevételi hátramaradások következménye. A felsorolt összes üzleti tőke 18.170,000 frtra rúg. Ennek hitelmüvelet útján való beszerzésére kér a pénzügyminister felhatalmazást oly módon : hogy ezen összeg erejéig 5 J /o-al osztrák értékben kamatozó papirjáradék-kötvényeket bocsáthasson ki. A pénzügyministeri indokolásból nyilvánvaló; hogy négy év alatt 26.700,000 írttal több adatott ki, mint a mennyi fedezetképen megszavaztatott, a nélkül, hogy annak hitelmüvelet útján való fedezetét kérte volna; ezenkívül még a 11.500,000 frtnyi forgótőkét is a pénztári maradványokból fedezte. A hitelművelet, mely az állami vállalatoknak forgótőkét biztosit, egyúttal kiegészíti az állami pénztári készletek, s így kettős czélnak felel meg. Az Összeg maga megmarad, minthogy nem folyó kiadásokra, illetve nem azok fedezésére fordittalik. A törvényjavaslatot üzleti szempontból is okadatoltnak tartjuk, mert az említett üzemeknek a szükséges Összegeket nem előlegképen, s nem a pénztári készletek terhére kell adni, hanem mint állandó üzleti tőkét kell biztosítani, mert csak ily módon fejthetik ki a megfelelő tevékenységet, s csak igy felelhetnek meg feladatuknak, ily módon biztositható azoknak kedvező pénzügyi eredménye. Az államvasutak ily módon abba a helyzetbe jutnak: hogy anyagfelszerelési szükségleteiket sokkal előnyösebben fedezhetik, a javításokat és átalakításokat a kedvezőbb nyári hónapokban végezhetik; a vasművek pedig a gyártmányok vevőinek fizetési határidőt engedhetnek. A hitelművelet keresztülviteléről és a befolyt összegek felhasználásáról a pénzügyminister az 1885-ik évi zárszámadásokban jelentést fog tenni; az Összegeknek elszámolásáról az államvasutak zárszámodása teljes tájékozást fog nyújtani. Minthogy ugy az állampénztár, mint az illető vállalatok rendeltetése megkívánja eme külön üzleti tőke biztosítását ; minthogy a törvényjavaslatot, ugy a pénztári készletek felhasználásának, mint a vállalatok fejlesztésének érdekében a kérdés természetes és szükséges megoldásának tartjuk, s egyúttal az állami vasut-hálózat kiegészítésére és tökéletesítésére irányuló eljárásnak tekintjük, mely a helyes és czéltudatos közlekedési politika szempontjából is kívánatos : mindezeknél fogva annak változatlan elfogadását ajánljuk a méltóságos főrendeknek. Budapesten, 1885. évi május hó 16-án. Szlávy József s. k., bizottsági dnölc. Báré Pongrátz Emil a. &.-, bizottsági előadó.
