Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-106
CVI. SZÁM. 19 4Örökös peereket kinevezni, mint ez Angliában lehető, oly intézkedés, mely sokkal nagyobb megfontolást igényel, mert a kinevezés több Öltőre kihat, mig élethossziglan kinevezett, esetleg igen Öreg urak megtehetik a tö'lük várt szolgálatot a kivánt szavazat beadásával és azután igen rövid időn a természet rendje szerint eltűnnek a nyilvános élet teréről. Arról kell tehát gondoskodni, hogy az élethossziglan kinevezhető tagok számának végnélküli szaporítása korlátozva legyen, anélkül, hogy azért a korona megfosztatnék attól, hogy új felsőházi tagok kinevezése által gyakorolhassa az adandó esetben oly fontos alkotmányos jogot. Ezt czélozza a törvényjavaslat azon rendelkezése, hogy az élethossziglan kinevezett tagok száma új kinevezés által az összes tagok számának egyharmadát meg nem haladhatja, de azután úgy az örökös tagok, mint az élethossziglan kinevezhető tagok létesítésére ezen egy korláton kivül szabad kezet hagy. Annak kimondása, hogy új kinevezés által nem lehet az élethossziglan való tagok számát az összes tagok egy harmadánál többre szaporítani, szükséges azért, mert meg nem lévén s nem lehetvén állapítva a felsőház összes tagjainak száma oly esetben, midőn az élethossziglan kinevezettek száma épen megütné vagy nagyon megközelítené az összes tagok számának egy harmadát, a más czímen jogosult tagok számában beállott változás ideiglenesen előidézheti ezen arány megzavarását, mi azért törvénynyel ellenkezőnek nem tekinthető, a további rendelkezéspedig garancziát nyújt az élethossziglan való tagok aránylagos túlszaporodása ellen a nélkül, hogy lehetetlenné tenné az összes tagok számának a fentebb érintett körülmények között szükségessé válható szaporítását, melyet csak azon feltételhez köt, hogy az arány meg ne zavartassék, mi nehezebbé, — nagyobb megfontolást igénylővé teszi ezen eszköz alkalmazását, Örökös felsőházi tagok creálását is tevén legtöbb esetben — sőt esetleg két annyi számban szükségessé, — mi nemcsak a dolog természeténél, de azon anyagi kellékeknél fogva is, melyeket maga a javaslat ezekre nézve megállapít, egyfelől sokkal nehezebb és másfelől sokkal kevésbbé aggályos a felsőház tekintélyének, függetlenségének szempontjából. Ezek után áttérhetek már a törvényjavaslat azon egyes, fontosabb intézkedéseinek indokolására, melyek a fentebbiekben még kellően indokolva nincsenek. A 2. §. b) pontját illetőleg mindenekelőtt megjegyzem, hogy az adótétel azon szempontból állapíttatott meg, hogy az örökösödés jogán tagok száma körülbelül 250-et tegyen, s az elhalálozás és nagykorúvá létei, valamint a vagyoni helyzet változásához képest ezen számhoz álljon közel. Megjegyzem továbbá, hogy az adótételnél a földadót venni főalapul, azt hiszem, 1 elyes, mert a földbirtok az, mely legtöbb stabilitást ád, kijelölni pedig, hogy melyik évi kivetés szerinti földadó mennyisége képezi az állandó határt, szükséges volt azért, mert az adó csak mint a vagyon s . ez esetben a földbirtok értékének jelzője szerepel s épen azért biztosítani kell azt, hogy akár nagyobb legyen a földadó, akár az adórendszer valamely változása, vagy jobb viszonyok folytán kisebb, az ne bírjon hatással a jogosultság megállapítására. Annál szükségesebb ez, mert az adónak emelkedése nem azt jelentené, hogy a viszonyok különben ugyanazok maradván, a tulajdonos gazdagabb lett és lejebb szállása nem azt, hogy szegényebb lett, de sőt ellenkezőleg, az előbbi eset rontja s az utóbbi jobbá teszi a földbirtokos anyagi helyzetét, az ugyancsak ezen pont végső bekezdésében foglalt intézkedés szükséges azért, mert az erdélyi bárói és grófi családokat illetőleg az 1867. év óta azon gyakorlat fejlődött ki, hogy azoknak azon tagjai, kik az 1848. év előtti értelemben vett Magyarországon is birtak fekvő vagyont, meghivattak a főrendiházba, mig azok, kik csakis a volt erdélyi nagyfejedelemségben voltak birtokosok, meghívót nem kaptak. Ugy hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy ezen megkülönböztetést megszüntetni szüksége» volt. 8*
