Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-106

18 CVI. SZÁM. Hogy a parlamenti élet mellett a törvényhozás és a kormányzat minden nagyobb rázkódtatás nélkül folyhasson, szükséges, hogy legyen mód a törvényhozás különböző' tényezői között időnként előállható összeütközéseket alkotmányos eszközökkel elhárítani. Ha a képviselőház többsége jő ily ellentétbe a törvényhozás másik két faktorával, ott van a korona joga, azt bármikor feloszlatni. Oly jog, a melynek használatát lelkiismeretes kormány csak rendkívüli esetekben fogja a koronának tanácsolni, de melynek'már fennállása olykor a konfliktus enyhítésére vezet, rendkívüli körülmények között való gyakorlata pedig az egyedüli mód az ellentétek elhárítására, esetleg arra — mi a parlamenti kormányforma alapfeltétele, hogy a nemzet általános hangulata biztos kifejezést nyerjen, mely ha állandóan az marad, indokul szolgál arra, hogy az összeütközés más módon enyésztessék el. Szemben a feloszlatást ajánlott kormánynyal ott van a korona joga annak elbocsátására, — s egy új, a nemzet óhajainak megfelelő kormány kinevezésére, de azon esetre, ha a nehézség a felsőházból is jön, vagy ha éppen a felsőház az, mely ellentétes állást foglal el a képviselőházzal és az annak kebelében többséggel biró —, a korona bizalmával is dicsekedhető kormánynyal, akkor — ha nem lehet a koronának új tagokat bevinni a felsőházba, nincs alkotmányos mód az Összeütközés elhárítására. Hallottam mondani, hogy fel nem tehető, hogy egy felsőház állandóan ellenszegülhessen annak, mit a képviselőház s az az által támogatott és a korona bizalmát biró kormány ismételten akar, s hogy nagyon gyengének kellene lenni azon kormánynak, mely nézeteit ez esetben a felsőházzal elfogadtatni nem tudná, valamint hallottam azt is, 'hogy fel kell tenni annyi politikai belátást a magyar felsőházról, hogy szemben a nemzetnek a képviselőházban ismételten nyilvánuló s a korona által is osztott nézetével, kivánságával soha sem fogja a dolgot a végletekig vinni. Nem akarva nagyon is hosszas lenni, csakis arra hivatkozom, a mi Angliában az első, a nagy reform-bili alkalmával történt. Senki sem fogja mondani, hogy Lord Grey akkori kormánya nem volt erős kormány és a politikai belátást sem fogja senki megtagadni az angol lordok házától és mi történt mégis? A nemzeti közvélemény hosszú évek során követelte a reformot, a mozgalom már több helyen tettlegességig ment, s a forradalom szélére vitte az országot és a Lordok házának többsége el volt határozva mégis az ellentállásra, csakis akkor engedett, mikor Lord Grey előállhatot; azzal, hogy a király beleegyezését adta, hogy annyi új peer creáltassék, a mennyi elég arra, hogy a Reform-bili többséget nyerjeü. Igaz, a Reform-bili keresztülment akkor a nélkül, hogy az új peerek tömeges kinevezésére szükség lett volna, de az éppen egyik előnye ezen sok irányban kellemetlen, ha vele visszaélnek, veszélyes alkotmányos eszköznek, hogy a legtöbb esetben maga annak létezése elég arra, hogy az állam érdekében szükséges czél eléressék, s igy megvan a haszna, a nélkül, hogy egyúttal rósz hatása is érezhetővé válnék. Ugyanezen ok miatt nem lehet az sem, hogy az élethossziglan kinevezhető tagok száma határoztassék meg egy állandó tételben, mert esetleg ez is oda vezetne, hogy a korona éppen azon perczben nem gyakorolhatná jogát, midőn annak gyakorlatára az ország belbékéjének megóvása érdekében a legnagyobb szükség lenne. Elismerem azonban azt, hogy a lehetőség az élethossziglan való felsőházi tagokat minden korlát nélkül szaporítani, könnyen visszaélésekre vezethet. A pillanatnyi nehézségen való segítésnek igen kényelmes eszköze ez, s kellő meggondolás nélkül eljáró kormányok csakugyan nem egyszer alkalmazták ezt kellő szükség és indokoltság nélkül, lejárva igy az alkotmányos monarchiában főleg annyira szükséges felsőház tekintélyét s egy hatástalan czifra testület színébe állítva oda a nemzet szemei elébe.