Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.
Irományszámok - 1881-630
DCXXX. SZÁM. 17 külön teremben lesz tartandó, 1000—1500 früal kényelmesen lesz fedethető. Egyébiránt vagyonos községek e czélra áldozatokat hozhatnak és idővel a tanoncziskolákból valóságos ipariskolákat szakbeli oktatásra iendezhetnek be. Kezdetben mindazáltal arra kell fősúlyt fektetni, hogy iparosaink a náluk és általuk annyira elhanyagolt elemi oktatásban ismét részesitf essenek s igy képesittessenek a gyakorlati élet terén is a küzdelemre. Tekintettel arra, hogy községeink közül többen nem eléggé vagyonosak a mondott czélra áldozatokat hozni, maga a törvényjavaslat is gondoskodik eszközökről, a melyeknek igénybe vételével a költségek fedezhetők. E czélból a 80. §. elrendeli, hogy az ipartörvény alapján befolyó díjak és pénzbüntetések tanoncz-iskolákra fordíttassanak ; — megengedi, hogy az illetékes ministerek beleegyezésével az egyenes adók után 2°/° erejéig községi pótadó vettessék ki. Kérdésbe jöhetne ugyan, hogy miért terheltetnek pótadóval ipartanonczok oktatása végett mindnyájan, kik egyenes adókat fizetnek és nem volna e a czélnak megfelelő, ha csak az iparosok vettetnének ezen adózás alá. De nem említve azt, hogy a pótadóztatásnak ily fokra való leszállítása esetén tényleg sok helyütt alig folynának be jelentékeny összegek: tekintetbe veendő, hogy a tanoncziskolák fentartása, illetőleg iparosainknak képzése és igy erőteljes iparnak kifejlesztése az illető községbeliek összeségére nézve nagyjelentőségű előny, a mi melleit figyelemre méltó még azon körülmény is, hogy községi pótadónak egyes kathegóiiájú adófizetőkre rovása, a kezelésben is meglehetős complicatiót idéz elő, miért is ha már pótadó szükséges, az egyszerűség szempontjából is annak átalános behozatala kívánatos. Ha pedig a községek sem maguk erejéből, sem n most kijelölt díjak, pénzbüntetések és az esetleg kivethető pótadókból nem lesznek képesek tanoncziskolákat fenlartani, az esetben fontosabb körülmények tekintetbe vételével maga az állam költségvetése is igénybe lesz vehető, s ez okból a községek támogatás végett az illetékes ministerhez fordulhatnak. A tanoncziskólakról felvett intézkedések közt nagyjelentőségű a 76. §., a mely a tanulásra szánt időről szól. Az a kettős czél, hogy a tanoncz egyrészt a műhelyben gyakorlatilag képeztessék és másrészt az iskolában elméleti ismereteit bővítse: az iskolai idő beosztását és kiszabását nagyon nehézzé teszi. A tanoncznak a műhelyből túlságos elvonása nemcsak azért nem lehetséges, mert a műhelyben szerzi meg a gyakorlati képességet, hanem azért sem, mert a tanoncz a műhelyben dolgozó segédek mellett gyakran szükséges és a rendszeres munkálkodásnál folytonos jelenléte kivánatos. Figyelembe veendő különben az, hogy a tanoncznak a műhelyből gyakori elvonása esetleg az iparosokra oly terheket róhat, a melyek folytán az iparosok a tanoncz felfogadását kei ülni fogják, és a tanonczok tartásától, a mennyire csak lehetséges, óvakodni fognak. Ezeket a viszonyokat veszi tekintetbe a javaslat. Az iparhoz oly muihatlanul szükséges rajzoktatás és gyakorlásra vasárnaponkint 3 óra jelöltetik ki; — a többi tantárgyakra hetenkint két napon át összesen 4 óra (egyfolytában két-két óra) rendeltetik. Felette kivánatos, hogy a tanidő nappal tartassék és nem ugy, mint az most sok helyütt történik, az esti 7—9 óra közt; mert ily késő esti órákban a tanoncz a műhelyben" szolgálatok folytán testileg annyira kifáradt, hogy az iskolában az elméleti oktatás számára szükséges lelki és szellemi rugékonysággal csak ritkán bir ; de különben is az esti oktatás számos kellemetlenséggel jár. Ha mégis a törvényjavaslat a nap; ali időt el nem rendeli, hanem az idő megállapítását az iparhatóságra bizza, történik ez azon indokból, mert ily módon lehetséges még leginkább a különböző vidékek és a különböző iparágak gyakran felette eltérő igényeit az oktatás követelményeivel összhangzásba hozni. A segédekről szóló 81 — 103. §§-ban fölvett lényeges módosítások az ipar terén szükséges rend ét szervezet okából indokolhatók. A 82. §-ban a vasár- és ünnepnapok megtartása iránt vétetett fel intézkedés. Újabb időben több oldalról a vasárnapi munkaszünetelésre nézve kormány- vagy törvényhozási intézkedéseket kértek. A közgazdasági viszonyok, de különösen a forgalom óriási kifejlődése mellett azonban alig képzelhető annak lehetősége, hogy a foglalkozások átalános szünetelése vasár- és ünnepnapokon rendelet vagy törvény által megparancsoltassék. Ha a társadalmi tevékenység gyönge ezen kívánalomnak a keresztülvitelére, alig valószínű, hogy kormányparancsoknak hódoljon a szokás. Annyit azonban mégis lehet törvényhozásilag is FŐRENDI IROMÁNYOK. IX. 1881—8*. 3
