Főrendiházi irományok, 1881. VIII. kötet • 581-628. sz.

Irományszámok - 1881-602

132 DCII. SZÁM. nézve megállapított átalános elvek és intézkedések alapján adassék-e meg, vagy pedig külön és önállóan szabályoztassék ? A jelen törvényjavaslat az előbbi rendszert fogadta el és V. Részében körülirja a határokat és feltételeket, a melyek mellett a fényképészeti s más hasonló eljárás által alkotott míívek ép oly védelemben részesülnek, mint a többi irói és művészi termékek. Ezen rendszer elfogadását javasolták nemcsak az átalános indokok, a melyek felhozatnak annak beigazolására, hogy a fényképészet magasabban áll, mint az iparbeli, pusztán kézi ügyességet igénylő foglalkozások, hanem a döntő indokot az képezte, hogy nálunk a fényképészet már oly magas fokra emelkedett, miszerint termékei tényleg művészi becscsel is birnak, s hogy a fényképészetnek további, ugy közművelődési, mint nemzetgazdászati tekintetből is kívánatos fejlődése hathatós védelem által még nagyobb mérvben fog előmozdittatni. Nem hagyatott végre figyelmen kivül, hogy azon esetben, ha a fényképészet védelméről nem gondoskodik a jelen törvényjavaslat, Horvát-Szlavonországban a fényképészet védelme tárgyában az esetleg hozandó magyar törvénytől eltérő intézkedések fognak életbe léptettetni; mert a törvényhozás közössége csak az irói és művészi jogra vonatkozik, és igy azon esetben, ha a fényképészet nem az irói és művészi jogról szóló törvényben nyerne védelmet, ezzel ki lenne mondva az is, hogy a fénykép készítője nem szerez művészi jogot alkotására nézve, s hogy az erre vonatkozó jogviszonyok szabályozása az autonom törvényhozás hatáskörébe tartozik. E tárgyban azonban a törvényhozás ugyanazonosságát egy állam területén ugyanazon indokok parancsolólag követelik, melyek alapján a törvényhozás már az 1868: XXX. t.-cz. 9. szakaszában az irói és művészi jogra vonatkozó törvény közösségét kimondotta. Nem részesiti azonban a javaslat védelemben sem az iparkészitményeket, sem a műipar termékeit, mert azok természetüknél fogva az iparszabadalmak kérdésével együtt különnemű intézkedéseket igényelnek. Hasonlókép nem részesülhetnek védelemben oly képzőművészeti alkotások, a melyek iparkészitményekre alkalmaztattak. Az építészeti művekre sem terjed ki a jelen javaslat védelme, mert a kész épületek utánzása, illetve lerajzolása nem tekinthető az irói és egyéb művészi alkotások utánzásával azonos bitorlásnak és eddig nemcsak nem részesültek az építészeti művek védelemben az utánzás ellen, hanem az ily védelem szüksége nem is mutatkozott. Az építészeti rajzok azonban a jelen javaslatban, mint önálló művészeti termékek védelemben részesülnek. A törvény által a szerzőknek s jegutódaiknak biztosított jogok megsértését a törvényjavaslat vétségnek jelenti ki, és pénzbüntetéssel, ennek behajthatlansága esetén fogházbüntetéssel bünteti. A pénzbüntetés azért állapíttatott meg első sorban, mert a bitorlás rugóját rendszerint a kapzsiság képezi, melyre nézve a legjobb büntetés a pénzbüntetés és mert másrészt a bitorlás elkövetése sem oly erkölcsi romlottságot, sem oly súlyos törvényszegést nem állapit meg, hogy figyelemmel rendes elkövetőinek társadalmi állására is, indokolható lenne a szabadságvesztés-büntetésnek első sorban való alkalmazása. Nehogy azonban akár a valódi, akár a színlett vagyontalanság esetében a bitorlás bűntelen maradjon, a kiszabott pénzbüntetés behajthatlansága esetén annak helyébe a vétségekre szabott fogház-büntetés lép. Az eljárás, mely a bitorlások megtorlásánál követendő, rendeleti utón fog szabályoztatni. A jelen törvényjavaslat ugyan tartalmaz néhány fontosabb eljárási intézkedést is, milyen a birói hatáskör és illetőség, a felperesség megállapítása, a szakértői testületek szervezésére