Főrendiházi irományok, 1881. VII. kötet • 412-580. sz.
Irományszámok - 1881-439
156 CDXXXIX.SZÁM. S itt felhivjuk a mélyen tisztelt képviselőház becses figyelmét azon igazságtalanságra s méltánytalanságra, mely a tervezett hitelesítési kényszer folytán az ügyvédi karra is hárulna, mert nagyon természetes, hogy ez intézkedés által az ügyvédi karnak folyton és következetesen megnyirbált keresete a telekkönyvi ügyek elvonása folytán ismét újabb s az eddigieknél is érzékenyebb csorbát szenvedne. Már most a mélyen tisztelt képviselőház bölcs megítélése alá bocsátjuk, vajjou igazságos, méltányos, vagy csak politikailag czélszeríí és helyes-e a 219 tagból álló közjegyzői kar anyagi felvirágoztatása kedveért a 4,500 tagnál többet számláló magyar ügyvédi kart — mely a hazának már oly sok és fontos szolgálatot tett — megfosztani már*úgyis elég szűkmarkúlag kiszabott keresetforrásai egyik jelentékeny ágától s ez által n?ég imuiinensebbé tenni azon mély aggodalmat méltán keltő veszélyt, mely az államot a mivelt proletariátus szaporodása által már is fenyegetni kezdi ? Ámde az ügyvédi kar anyagi érdekeinek bármennyire is jogosult tekintetei önmagukban nem bátorítanának fel minket a tervezett újitás ellen síkra szállni, ha azt az államra, a nagy közönségre hasznosnak, jogéletünkre áldásosnak látnók, mert a magyar ügyvédi kar még saját kárával is mindig meg tudott hajolni a >suprema lex reipublicae« előtt» de a szóban forgó intézkedést minden irányban csak káros hatásának ismertük fel s azért kérjük annak mellőzését. A javaslat 20. §-ában tervezett hitelesítési kényszer jogéletünkben mélyreható zavarok okozója lenne, mert nincs összhangzásban fennálló jogrendszerünkkel. Átalánosan elfogadott jogszabály ugyanis, hogy bármely okmány mindaddig, mig valódisága megtámadva nincs, valónak tartandó, sőt az 1868: LIV. törvényczikk 167. és 168. §-ai szerint kiállított okmányok hitelt érdemlők mindaddig, mig az ellenkező be nem bizonyittatik ; ily okiratokkal tehát a bennök biztositott jogok bármely hatóság vagy bíróság előtt akadálytalanul érvényesíthetők, mért tagadnók meg tehát tőlük egyedül a telekkönyvi biztosítás jogát? Ha egy közönséges váltó alapján, melyen az aláírás ép ugy lehet hamisítva, mint bármely más okiraton, az ellenfél meghallgatása nélkül marasztalás erejével biró fizetési meghagyás bocsátható ki, mért ne legyen egy tanuk által előttemezett okirat alapján bekeblezés kieszközölhető; ha az Írásbeli magánvégrendelet, mely pedig a dolog természeténél fogva is a világ valamennyi jogállamában a magánokiratok közt legtöbb formasághoz van kötve, érvényes sajátkezűleg irva s aláírva két tanú, egyébként pedig négy tanú^aláírása mellett, mért legyen szükséges egy közönséges adásvételi szerződés, adóslevél vagy törlési nyugta bekebelezhetésének a közjegyzői hitelesités ? Azt mondja a ministeri indokolás, hogy nagy azon bűnügyek száma, melyek hamis okiratok alapján történt bekeblezések miatt folyamatba tétetnek, s még nagyobb azok száma t kik ily cselekmények által mindenüktől megfosztatnak. Az indokolás ez utóbbi állítását, határozottan kétségbe kell vonnunk, mert a telekkönyvi rendtartás, a büntető^törvénykönyv s a polgári magánjog elég biztosítékot nyújtanak arra, hogy a hamis alapon nyugvó bekeblezések érvénytelenittessenek. A telekkönyvi rendtartás 138. §-a előirja, hogy a bekeblezésekről minden telekkönyvi érdekelt hivatalból értesíttessék s miután fel nem tehető, hogy a hivatalos értesítés — hamis okmány esetén is — ne a valódi érdeklett, hanem a hamisító kezére történjék, ezen intézkedés biztosítékul szolgál arra nézve, hogy a valódi telekkönyvi érdekelt az ellene elkövetett csalás és hamisításról azonnal a telekkönyvi bekeblezés megtörténte után tudomást nyerjen. Már most a jogaiban ilykép sértett fél a büntető törvény oltalmát kérheti ki a csaló és hamisitó ellen s a bűnös alapon kieszközölt bekeblezést ilykép érvénytelenítheti; ha, pedig a csaló netán már egy harmadik személyre ruházta volna át roszhiszeműleg szerzett telekkönyvi jogát, a jogos tulajdonos ettől is visszaszerezheti azt, mert az osztrák polgári törvénykönyvnek hatályban levő 1467. §-a szerint ingatlanokra nézve az, kinek nevére azok a nyilvánkönyvekbe bekeblezvék, minden ellenmondás elleni teljes jogot esak három év alatt birtokol el.
