Főrendiházi irományok, 1881. VI. kötet • 360-404. sz.

Irományszámok - 1881-368

152 CCCLXVIII. SZÁM. Melléklet a 368. számú irományhoz* Indokolás „a részletfögy létről*

6 szőlő törvényjavaslathoz. Értékpapíroknak, különösen sorsjegyeknek és állampapíroknak eladása részletek fizetése mellett újabb időben rendszeres iparszeríí üzletté fejlődött ; de ezen fejlődésében egyúttal számos visszaélésekre is vezetett. Ezen visszaélések nálunk annál nagyobbak lettek, mióta a szomszéd Ausztriában az állami és másféle sorsjegyeknek, vagy az azokra való nyereség kilátásának részletfizetés mellett való eladása törvény által (1878. június hó 30-án) kellő korlátok közé szoríttatott. A visszaélések s általában a módozat, a melylyel ez az üzlet az országban folytattatott, a közvélemény részéről határozottan meg lett támadva. A sajtó, a szakirodalom, a jogászgyűlés tüzetesen foglalkoztak ezen ügygyei és annak törvényes rendezését kivánták. Ezen óhajoknak kíván megfelelni az ezúttal előterjesztett törvényjavaslat, melynek bővebb indokolásául szolgáljanak a következők: A közforgalom tárgyát képező értékpapíroknak részletek fizetése mellett való eladása főkép a közvetlenül lefolyt két-három év alatt oly számos és valóban megbotránkoztató vissza lésekre adott alkalmat, hogy az eféle üzleteknek egyszerű eltiltása első pillanatra talán indokoltnak tűnik fel. Ha mindazonáltal figyelembe veszszük azt, hogy ezen üzlet — visszaéléseitől felszabadítva — közgazdasági szempontból, főkép viszonyaink közt, eléggé fontos, miután egyrészt az értékpapíroknak, nevezetesen az állampapíroknak a köznép körében való terjesztését előmozdítja és másrészt az apránkint befizetendő részletek pontos teljesítése folytán mintegy takarékosságra és pontosságra kényszeríti a vevőt s így mint kényszertakaréktár hat : az említett üzletnek továbbra való megengedése czélszerfínek látszik és pedig annyival is inkább, mert kellő korlátok és az üzleteknek alkalmas ellenőrzése mellett nem lehetetlen mindazon visszásságokat elhárítani, a melyek ellen eddig oly hangos és joggal súlyos panaszok emelkedtek. Ezen szempontokból kiindulva, szabályoztatik a jelen törvényjavaslatban a részletügylet. Mindenekelőtt szükséges tisztában lenni az iránt, hogy a szóban álló üzlet folytatásán? követelhető-e és milyen subjectiv qualificátió. Az az eszme, hogy ez az üzlet külön hatósági engedélyhez köttessék, nem látszik czélszerűnek ; miután az engedély föltételei előre törvényileg alig határozhatók meg, másrészt pedig az illető hatóságnak önkényére bízni az esetről esetre adandó engedélyek feltételeit, nemcsak a mai kor igényeinek s általában közigazgatási és jogi viszonyainkkal ellenkező, de különben s az engedélyt adó hatóság eljárása által oly erkölcsi felelősséget vállal az üzlet ildomos folytatása tekintetében, a melynek a gyakorlatban alig tudna megfelelni s igy sok esetben épen az engedélyezés oly visszásságokra vezethetne, a melyeket elkerülni kell. Egy további módozat, az üzlet vezetőinek soliditását mindjárt az üzlet megkezdésekor megállapitni abban állhatna, hogy ezen emberektől megfelelő ~biztositek letétele követeltessék. Tüzetesebb megfontolás után mindazáltal ez a módozat is mellőzendőnek tűnik fel. Igaz ugyan,