Főrendiházi irományok, 1881. VI. kötet • 360-404. sz.

Irományszámok - 1881-368

GCCLXVIII. SZÁM. 153 hogy nagy biztosíték letétele legalább arra nézve nyújt némi alapot, hogy Tagyonos emberek kezébe kerül az üzlet és hogy esetleges visszaélésekkel szemben van alap, a melyből a netán megkárosultak kellő vagy legalább aránylagos kárpótlást kaphatnak. De nem tekintve azt, hogy a folytonosan változó üzlettel szemben az állandó nagyságú biztosíték nem igen nyújthat megfelelő védelmet és hogy egy, az üzlet phásisai szerint változó (mozgó) biztosíték már a kellő nagyságának időszakonkint (hetenkint, sőt naponkint) leendő megállapítása és az ezzel Összefüggő, majdnem a lehetetlenséggel határos ellenőrző számvitel következtében gyakorlatilag alig képzelhető; mindenki előtt ismeretes, hogy nagyobb biztosítékok letétele magában véve nem elég arra, hogy a kevésbé solid elemek az üzlettől távoltartással!ak ; sőt igen valószínű, hogy épen azon czégek, a melyek leginkább állnak jelenleg abban a hírben, hogy ezzel az üzlettel eddig a közönség tudatlanságát és járatlanságát nagyon is javukra használták ki, minden akadály nélkül le fogják tenni a bármely nagyságú biztosítékot, holott ellenkezőleg a kevésbé tehetős, de tisztességes üzletek talán a biztosíték által némileg vissza lesznek szorítva üzletükben s így biztosíték követelés által az üzletnek egészséges alapon való fejlesztése inkább megnehezittetnék. Mindezeknél fogva az üzlet szilárd alapokra fektetését inkább az üzleteknek kellő szabálytásában és helyes ellenőrzésében, mint alanyi minősítésekben keresendő és csakis az követelhető, hogy az ily ügyletekkel iparszerűen foglalkozók — minthogy azok különben is mindenesetre kereskedőknek tekintendők — törvényszékileg bejegyzett czéggél bírjanak, és hogy azon szándékukat, hogy részletiizlettel kivannak foglalkozni, az üzlet megkezdése előtt az illetékes iparhatóságnál bejelenteni tartoznak. Igaz ugyan, hogy a fennálló ipartörvény érteimében minden üzlet megkezdése az iparhatóságnál bejelentendő ; miután azonban részletüzletet más bankár- vágy úgynevezett váltóüzlette kapcsolatban is szoktak folytatni, és ily esetekben a bankári vagy váltóüzletnek bejelentése által az ipartörvény követelményeinek teljesen elég van téve, ki kellett mondani a részletüzlet külön bejelentését, különben az ellenőrzésre hivatott iparhatóság nem juthatna biztos tudomására annak, hol és ki foglalkozik a szóban álló üzletekkel. Szabályozva levén így az üzlet megkezdésének módozata, azon fontos kérdés merül fel, vájjon külföldi s kivált osztrák czégek folytathatják-e, s mily feltételek alatt az üzletet Magyarországon. E kérdés annyival fontosabbnak tűnik fel, minél szigorúbb intézkedések léptetnek életbe ezen üzletnél ; mert ez esetben a hazai czégek, a kiket a törvény egész szigorával sújtani lehet, a kiket tehát a törvény által meghatározott föltételek szerint esetleg nemcsak pénzbüntetéssel, hanem elzárással is lehet fenyíteni, a külföldiek versenyével állnának szemben, s ez utóbbiak az üzletet esetleg továbbra is az eddig szokásos, avagy még ezeknél is veszélyesebb visszaélésekkel folytathatnák. Ez okból az az eszme merült föl, hogy hasonlóan a külföldi részvény társulatok bebocsátásáról szóló törvényes intézkedéseinkhez, mondatnék ki az, hogy külföldi czégek ezt az üzletet csak akkor folytathatják itt, ha nálunk képviselőt rendelnek, a kinek cselekvényeiért nemcsak felelősek, hanem a ki a törvény által kiszabott büntetések alá is vonható legyen. Kétséget nem szenved, hogy az efféle intézkedés a külföldiek illető Üzletének soliditása tekintetében nagy biztosítékul szolgálhatna; meggondolva mindazáltal azt, hogy a fenálló nemzetközi szerződések, még pedig az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetségép ugy, mint más országokkal kötött kereskedelmi egyezmények, kikötik azt, hogy a külföldiek Magyarországon bármiféle ipart és kereskedést ugyanazon feltételek alatt űzhetnek, mint a melyek a belföldiektől az illető üzlet folytatásánál követeltetnek, ily kikötésekkel szemben talán nem volna egészen indokolható, hogy a szóban álló megszorítás alkalmazásba vétessék. Mert az említett egyezmények szellemében — akkor, a midőn a hazai czégtől nem követeljük a külön képviselő kijelölését, a mint azt észszerűen talán nem is lehetne követelni, — az ugyanazon föltételek mellett működő külföldi czégeket sem lehet ily külön feltétel teljesítésére szorítani. Ily körülmények közt csakis azt kellett külön kifejezésre hozni, hogy a külföldi czégek, ha ily üzlet folytatására vállalkoznak, czégüket azon törvényszéknél tartozzanak bejegyeztetni, melynek FŐRENDI IROMÁNYOK. VI. 1881/84. -;0