Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.

Irományszámok - 1881-315

CCCXV. SZÁM. 153 más téréin lakó hitsorsosink hasonló sérelmekről panaszkodnak; s e miatt nem tartják figyelemre méltóknak. Pedig mi természetesebb : minthogy a közös fájdalomtól áthatott szivek panaszhangjai egyformán hangozzanak. Mi öntudatával bírunk jelentőségünknek, melynek egyházunk országos főpapja (Simor János bihornokprimás) ekként adott ékes kifejezést: »Oly erkölcsi erőt képviselünk, melyet pótolni lehetetlen. Nagy eszméknek hirdetői, nagy törvények hordozói, nagy áldás tényezői vagyunk a nemzetben — az emberi gyarlóság leszámítása mellett, az annyi Összeütköző érdekek között a nemzet testeinek Összetartó kapcsai vagyunk.« Megérdemlünk tehát egy kis figyelmet ! Mindemellett nem kívánunk mi egyházunk számára kiváltságos állást; mi vallásunk szabad gyakorlatában sértetlenséget, önügyeinkben szabad rendelkezést és méltó jogvédelmet kérünk egyedül. Mi szeretjük a békét s nem szokásunk fegyverrel csörtetve fenyegetőzni; nem háborgatjuk más vallású polgártársainkat jogaik és vagyonuk élvezetében ; de hasonló jogtiszteletet elvárunk irányunkban is. Ha pedig várakozásunk ellenére legszentebb érdekünkben megtámadtatnak, megemlékezve őseink dicső példájáról, kik drága életüket is feláldozták a drágább lelkiismereti szabadságért, — készeknek valljuk magunkat hitünk védelmében, ha kell, vérünket is ontani. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk 1882-ik évi október hó 25-én. A nagyméltóságú Főrendi háznak alázatos szolgái Jakab János s. k., her. esperes, negyedi plébános és 1914 aláírás. FŐRENDI IROMÁNYOK. V. 1881/84. 20