Főrendiházi irományok, 1881. III. kötet • 182-219. sz.
Irományszámok - 1881-191
108 CXCÍ. SZÁM. A pénzügyi vámok, melyek ezúttal javaslatba hozatnak (belefoglalva a kőolaj magasabb vámját is) mintegy 13—14 millió forinttal nagyobb vámjövedelmet Ígérnek. Az egyes részleteket a mellékelt táblázat tünteti fel. Ezen kimutatás a monarchia forgalmi adatain alapszik és a számitás külön történt ugy az 1880. évi behozatali mennyiségek, mint az utolsó három év átlagos behozatalának alapján. Igaz ugyan, hogy ez utóbbit illetőleg nem egyenlő tényezők mellett történt a számitás, a mennyiben az 1878. évi behozatal még a régi szerződési tarifa tételeinek befolyása alatt eszközöltetett, holott a többi két évben már a magasabb vámok szerepeltek. Mindamellett ezen alap találtatott inkább czélszerübbnek és megbízhatóbbnak, mint akár az 5 évi, akár csak a két utolsó évben az új tarifa uralma alatt történt átlagos behozatal. — Daczára annak, hogy a külállamokban meghonosított vámpolitika folytán gazdasági érdekeink megóvása végett vámtarifánknak a mai viszonyoknak megfelelő módosítására utaltattunk, a magyar kormány ma is még a szerződéses politika terén áll. Ezen álláspontját a jelzett szellemben revideált vámtarifa által veszélyeztetve nem látja, sőt azon nézetben van, hogy egy ily vámtarifa azzal az előnynyel is bir, hogy a velünk szemben közgazdaságilag ellenséges kereskedelmi politikát űző államokkal éreztetni fogja a vámemelések kellemetlen hatásait és talán visszavezeti azokat is a szerződéses politikára; — mindeneseire pedig alkuimat fog nyáj tani arra, hogy esetleges szerződési tárgyalásoknál oly tarifával bírjunk, a melynél a szerződő államnak kedvezményeket, illetőeg leszállításokat nyújthatunk és ezek fejében alkalmas ellenengedményeket biztosíthatunk magunk számára, és nem leszünk továbbra is azon helyzetben, a melyben jelenleg vagyunk, hogy az alkudozó állam szerződés kötése nélkül is élvezze az előnyös és mérsékelt vámtételeket. n. A vámtarifáról szóló törvényjavaslat nagyban és egészben a jelenlegi törvénynyel megegyezik. A helyzet időközben történt megválíozása és a tapasztalás követkéz)ében igényelt módosítások a következőkből vehetők ki : Az I. czikk Dalmácziának az 1879. évi LÍII. törvényczikk értelmében 18S0. évi január 1-je óta az átalános vámterületbe történt bevonása folytán megfelelőleg módosíttatott. A III. czikkben megállapitott vámpótlék, illetőleg a vámmentes árúk ér; ékének megfelelő 5 százaléknyi specificus vámok oly államok irányában, a melyekben az osztrák vagy magyar hajók, vagy az osztrák-magyar monarchiából érkező árúk más államokéinál kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, a javaslatban a vámtarifában megállapitott vámon felül 10 százalékról 30 százalékra és a vámmentes árúknál 5 százalékról 15 százalékra emeltetnek, s azon felül a kormány felhatalmazást nyer arra nézve, hogy a szükséghez képest még magasabb vagy esetleg kisebb vámokat alkalmazzon. Indokul szolgált erre egyrészt az, hogy az eddig megszabott vámpótlékok sokkal mérsékeltebbeknek ismertettek fel, semhogy szükség esetében azon állam vámpolitikai magatartására, a mely ellen alkalmazásba hozattak volna a kívánt hatást gyakorolhatták volna ; — de másrészt azon meggyőződés is, hogy ily intézkedés hivatásának valóban csak akkor fog teljesen megfelelni, ha a difíerencziális vamozás a versenyző harmadik államokból érkező árúkkal szemben minél kedvezőtlenebb. Ezen határozat súlypontja, különben nem abban keresendő, hogy adott alkalommal az illető állam eljárása ellen minél súlyosabb visszatorlás gyakoroltassák, hanem eléretni kívántatik vele első sorban az, hogy a kilátásba helyezett kedvezőtlenebb bánásmód annyira érezhető legyen az irányunkban differencziá-
