Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.
Irományszámok - 1881-96
XGVL SZÁM. 21 dékekre nézve, s végkihatásában igazolatlan propagandát csinál oly intézetek hasznára, melyeknél ily idegen elem a vizsgáló testületbe be nem jut. A ministeri indokolás (törvényjavaslat 25. 1.) azt mondja: > Miután a felekezeteknek nemcsak iskolatartási joguk kétségbevonhatlan, de ők ezen jogukkal oly nagyszámú középiskolák föntartásával tényleg élnek is . . . azon jogot sem lehet tőlük megvonni, hogy saját intézeteikben alkalmazandó tanárokat maguk képezzék és képesítsék. < S ezek értelmében a törvényjavaslat a következőket tartalmazza : 68. §. Tanárképző tanfolyamot állithatnak akár azon saját főiskoláikon, melyeken .... bölcsészet-természettudományi szakosztály van berendezve stb. stb. — akár a tanárképzés czéljából különösen fölállított bölcsészet-természettudományi szakosztályon. 69. §. A tanárképző-intézeteiken középiskolai tanárképesitő-bizottságokat alakithatnak 70. §. Az ily intézeteiknél nyert tanárképesitő oklevelek az államiak érvényével birnak ... Az oklevelesek akármely állami, valamint a többi középiskolákban akadálytalanul alkalmazhatók. A mennyiben azonban a hitfelekezetek tanárképzése és képesitésmódja meg nem felel a fentebbi feltételeknek, az általok saját hatáskörükben képesített tanárok csakis saját felekezeti középiskoláikban alkalmazhatók. —- (Kétségkívül a nélkül, hogy e miatt iskolájok megszűnnék nyilvános lenni). Mily nagyfontosságú a felekezeti tanárképzés (melynél, a fönforgó körülményeknél fogva, nézetem szerint semmi okunk nem volna repudiálni az állami fölügyeletet) a katholikus egyházra nézve is : kevésből, megérthetni a nélkül, hogy szükséges volna odiosus tapasztalatokra (melyeknek kellemetlen adatai különben kezünkben vannak) hivatkozni. Tekintsük a dolgot nyugodtan, higgadtan. Az egyetemi tanárok testülete ellen elkövetett sértés volna föltenni rólok, még inkább pedig állitani, — hogy az ő szellemi irányuknak s elveiknek nincs befolyása tanítványaik szellemi életének irányozására ; de ha vagyon, a mint kétségtelenül van, miként kivántathatik az, hogy a katholikus ifjainknak a vallásukban való megerősitésére és az e vallás elvei szerint való nevelésére alapitott középtanodák leendő tanárai a tudományosságuk és állásuk miatt is megkedvelt s figyelemben tartott egyetemi tanáraiknak, (kik között sokan lehetnek, a kiknek meggyőződése, elvei, előadása a katholikus hit és egyház elveitől és tanaitól gyakran nagyon elütnek, azokkal nem ritkán homlokegyenest ellenkeznek,) tanitása által megtévesztessenek hitökben, meggyőződésökben és oly tudományos irányba tereitessenek be, mely katholikus tanodák tanárai kötelességszerű működésének semmikép meg nem felel. Ezen föltevés, a fönnálló concret állapotokat tekintve, semmikép sértő nem lehet az egyetemi tanárokra nézve ; mert kérdezzük meg bármely, bár minden magyar egyetem tanárait egyenkint és összesen; — s egy karba olvadva fogják visszautasítani a nézetök szerint a tanitószabadság ellen intézett azon merényt, melylyel követeltetnék, hogy az egyetemi tanárok, p. o. csak a katholikus egyház elvei szerint járjanak el tanítói tisztökben, gyakoroljanak befolyást tanítványaikra. De ismét ne merjen senki oly szűkkeblüséget vagy méltatlanságot föltenni akár a közoktatást vezénylő derék kormányférfiakról, akár a közoktatásra bármi módon mérvadólag befolyó közigazgatási vagy törvényhozási factorokról, hogy ők az országunk mindenkori nagylelkű alapítói által a hazai közművelődés czéljaira a katholikus egyház és haza serdülő nemzedékének nevelésére tett alapítványokat és az ezekben nyilvánuló magasztos hazafiúi szándékokat épen azon főbb irányukban, mely a valláserkölcsi élet és jellem megalapítására és megszilárdítására irányul, meghiúsítani akarnák.