Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.

Irományszámok - 1881-96

m XCVI. SZÁM. Mindaz, mit eddig mondottam, kívántam: in thesi áll, de miként lehet ezt gyakor­latba venni? Van módja az egyháznak oly tanfolyamot s avval egybekötve a tanárvizsgálatot lehetővé tenni. Legyen elismerve az elv, és mi tüstént részletes tervvel lépünk föl. Egyelőre is az iskolatartó szerzetes főnökök beadványának idevágó részeit, a mennyi­ben az általam kifej tett nézetekkel összhangzásban vannak, pártolva, támogatva, jogos kívánalmai­kat figyelembe vétetni kérjük. De el is tekintve azoktól : méltányos kérelmünknek kivihetésére a következőket vagyunk szerencsések igénybe venni. Állittassék vissza az ily ügyeknek egész kiterjedésökben való tárgyalására az egykoron törvényesen fönnáll ott intézmény. Maradjanak épségben a király fővédnöki jogai ; az alkotmányos közoktatásügyi minister szemei előtt s helyes befolyásával működjék azon testület, mely az Ecclesiastica és Studiorum Commissióban valaha fönnállóit ; — s melynek a királyi védur jogai régi gyakorlata fön­fönmarádásával együtt még inkább kellett volna fönmaradni egy oly államban, mely uralkodó vallást nem ismer, s azért az abból folyó jogok gyakorlatára nem lehet hivatva. A magyar egyház főpapjai és az esetleg fölséges védurunktól a cultusministeriummal egyesült oktatásügyi ministeriumnak, (melynek különben hatásköréhez tartozik még a püspöki székek betöltése iránt is ő Felségének javaslatot tenni), előterjesztésére kinevezendő studiorum commissio kétségkivül birni fognak azon buzgósággal iskolaügyeik minél czélirányosabb elintézésére, iskoláik jelességének biztositására s továbbfejlesztésére nézve, mint a milyent tisztel a kormány s az ország a többi hitfelekezet vezérférfiaiban. Hiszen alig vagyon egy a magyar püspökök közül, ki tudományokkal, iskolaügyekkel tüzetesen nem foglalkozott, mint tanár vagy igazgató nem hivatalkodott volna, sőt maga is alapitó vagy aiapitóknak — az elődök szellemében működő — utódja nem volna; s hazafiúi érzületünk tanitására a nemzet szemei előtt fekvő ezer alkalmak voltak és vannak. Iskolaügykezelő hivatásunk tehát talán helyet foglalhat azon mind tudományos, mind hazafiúi tekintetben derék és tiszteletre méltó férfiak mellett, kik nem-katholikus atyánkfiai iskolaügye élén oly dicséretesen működnek. S a kiket — bármi történjék ama tervbe vett autonómiával — a cultusminister elő­terjesztésére fölelevenítendő catholica Studiorum Commissioba vezetend ő Felsége: kétségkivül szintén szellemileg, tudományilag, hazafiuilag képes, elvhű és valódi katholíkus érzetű egyének­ből, az illetők meghallgatásával választatván, az így alakult katholikus iskolai (bizottságunk) hatóságunk bizonyára meg fogja ütni a kellő mértéket. Miután ezekben az Összes magyarországi kath. középtanodákra vonatkozólag nézetei­met előadtam: az erdélyi püspöki megyét illetőleg, mely országos törvények és százados joggyakorlat alapján kétségtelen joggal bir az erdélyi r.-kath. középtanodák közvetlen igaz­gatására és vezetésére és ezen jogot jelenleg gyakorolja is: az erdélyi r.-kath. status nevében 1882. január 23 án 248. szám alatt a magas képviselőházhoz intézett felterjesztését telje­sen pártolom és az abban kifejezett kérelmet az alkotandó törvényczikkben érvényre jut­tatni kérem. À részletekre térve át, a mondottak értelmében a következő módositványokat ajánlom a t. bizottságnak: A) Az I. fejezet 1. §-hoz. Az első kikezdés igy hangozzék: A gymnasiumok és reáliskolák :

Next

/
Oldalképek
Tartalom