Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.

Irományszámok - 1881-96

20 XGVI. SZÁM. hittanulásra, hanem a nevelés egész irányára terjed; — kiforgatja az iskolát jogalapukból, kivetkőzteti természetükből s veszedelmes praecedenst állit fel reájok nézve a törvényhozásban. Láttuk a katholikus egyháznak a törvényes felekezeti jog-állásból szándéklott kiszorítását; lássuk most a következményeket azon részletes jogokban, melyeket az új törvény helyesen ad meg a nemkatholikus felekezetek iskolának, ellenben alap nélkül megtagad a katholikusokétól. Egyszerű felsorolásuk elégséges lesz a tett különbözés jelentőségének kiemelésére azon előrebocsátott megjegyzéssel, hogy az, a mit a törvényjavaslat nemkatholikus iskoláknak megad, azt a katholikusoktól megtagadja. 1. 74. §. A felekezetek (azaz : a nemkatholikusok) stb. maguk rendelkeznek tanintézeteikkel, 2. ők gyakorolják az igazgatást, az igazgatási jogokat, 3. ők kezelik a vagyont, 4. ők alkalmazzák a tanárokat s a fegyelmi eljárásról gondoskodnak; — 84. §. a tanárokat szabadon választhatják. 5. 76. és 77. §§. Iskoláikra nézve a minister az osztályok és évfolyamok számának, a szorgalmi idő mennyiségének s a köteles tantárgyaknak csak minimumát határozza meg. 6. 77. §. A felekezeti hatóság állapítja meg a tanrendszert, tantervet, tankönyveket. 7. 79. §. A felekezetek határozzák meg a tannyelvet. 8. 81. §. A felekezeti gymnasiumba való fölvételt, illetőleg a fölvételi vizsgálat tárgyát és a megkívántató előismereteket a felekezetek határozzák meg. 9. Szintúgy a fölvételi díjat. 10. 83. §. A felekezeti egyházi hatóság engedélyt adhat egyik felekezeti intézetből a másikba átmehetésre, ugyanazon intézet felsőbb osztályába való föllépésre, elégtelen tanjegyek kijavítására, osztályok Összevonására. Csakhogy utóbb be kell a ministernek jelenteni. 11. 89. §. Az érettségvizsgálati utasítást nem katholikus felekezeti főhatóságok maguk adják ... de be kell mutatniok. Mindezt a törvényjavaslat nem adja meg a katholikus iskoláknak, hanem mindezen jogokat a ministeriumra ruházza. Pedig, ha, ismétlem a föntmondottakat, a tudományos művelődés előmozdítása tekintetéből ezen engedmények jók: miért tagadtatnak meg azok a mi tanügyünktől; — ha nem jók : miért károsittatnak meg velők más felekezetű honfitársaink tanügyi érdekei? S hogy a mi iskoláinkra nézve tett megkülönböztetések mily természetűek, mily következményűek lehetnek: lássuk csak egy példából. — Ex uno disce omnes! A ki tudja, hogy mennyi függ a legtehetségesebb, legképzettebb egyénnél is a határzó (névszerint érettségi) próbatéteknél attól, hogy azok-e vagy mások vizsgáló tanárai, kik iskolai tanítói voltak, és a kiktől ismertetvén, eshető pillanatuyi elfogultságból származó elégtelensége vagy be sem következhetnék, vagy kellő igazságossággal ítéltetnék meg : az teljesen átérti, mily nagy fontosságú azon eljárási különbség, melynél fogva a nem-katholikus hitfelekezeti iskolák növendékei érettségi vizsgálatán hitfelekezeti egyéniség praesideál s egyetlen egy állami vizsgáló biztos sem működik; mig a katholikus iskoláknál a kormány közege elnököl, a vizsgálatra pedig (V. ö. 36. §.) legalább egy vizsgáló-biztos a kormánytól küldetik, ki katholikus, nem-katholikus, keresztény, nem-keresztény is, elfogult, elfogulatlan is lehet, mindenesetre idegen vizsgáló, kinek csak ottléte és vizsgálói tulajdonsága is megtéveszthetöleg hat, mindenesetre terhesebbé, nehezebbé teszi a vizsgálatot a katholikus intézeti növen-