Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.

Irományszámok - 1881-91

CXI. SZÁM. 9 yissza akarják állítani. Mi látjuk a romokat s mégis épiteni akarunk fölöttök — talán azért, hogy e téren is teljesüljön e közmondás: kárán tanul a magyar! Mi ezt megelőzni akarva, esedezünk a nagyérdemű főrendek előtt nevezett törvényjavaslat elvetéseért. Kérelmünk teljesítésével meg lesz szeplőtelenül őrizve a naturae humanae consessus sérthetetlensége, mely mindig vallásos intézménynek tekinté a házasságot; meg lesz óva hitünk és vallásunk azon veszélytől, mely fenyegetné akkor, ha hitéletünk hét kegyelem forrása közül a házasság szentségét kitörültnek látva a nép : kishitűség s vallási indifferentismusba esik, tapasztalván a leghatalmasabb égi Felség által e földre hozott hitnek és a szentségek hetes számának az ô hatalma alatt álló világi törvényhozók által való bántalmaztatását s végül meg lesz óva azon tisztelet és hódolat, melylyel a nép viseltetik a szentély iránt akkor is, midőn életének legünnepélyesebb actusát nem ott kénytelen mívelni, hol gyilkosokat s tolvajokat szoktak elitélni, hanem a vallás templomában, mint tették azok, kiknek életük most is világító szövétnekül csillámlik át hozzánk a múltból — dicső őseink! 2. Katholikus alapjaink s alapitványaink ügyében. Nincs e világon ember, kinek javait s jogainak szentségét valamely igazságos alapú törvény megsérteni engedné, nincs testület, intézmény, mint jogszemélyiség, mely javaihoz és jogaihoz ne ragaszkodnék ép ugy, mint egyesek s védeni ne akarná azokat. A törvény szigorával sújtják, ki egy magánember pénztárát sérti — s még inkább, ki magának az államnak javait, pénzét fenyegetné, elsajátítaná; mert, mi a másé, nem Tamásé. Magyarországon ebben a tekintetben kivételt csupán a kath. alapok s alapítványok birnak. S ez fájdalmasan esik sziveinknek. Azért mi katholikusok, azokat s azok feletti jogainkat, mint kifogástalan jogszemélyiség, szent kötelességünkül tartjuk védeni, oltalmazni. Ha ezt nem tennők, megsértenők a nagynevű alapítók vagy adományozók halhatatlan szellemét, kik mint katholikusok, csak katholikus czélokra, nem pedig sz. ügyünk veszedelmeztetésére áldoztak; ellenkezőleg cselekednénk I. Ferencz király intentiójávai, ki a József császár pátense által feloszlatott szerzeteseket visszaállítva, jogszerű birtokaikat e szándékkal adja vissza : quia religiosae juventutis educationi providere volumus s végül lábbal tipornók az 1791 : XXVI. t.-cz. e passusát: fundationes catholicorum pro catholicis, evangelicorum pro evangelicis deinceps convestantur. S mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy ha alapitványaink kath. jellegét s azok egyedüli kath. czélokra fordítását megerősítő, kitüntető nyilvános okleveleink nem volnának, el kellene hinnünk, hogy p. o. egy Pázmány kath. bibornok-érsek minden más felekezetnek s minden egyéb czél előmozdítására hagyományozott — csak katholikusoknak nem! Ezt tapasztaljuk különösen a budapesti egyetemi vallás- és tanulmányi alapnál. Ezen alapok sérthetetlenségét is s általok csak katholikus szükségletek fedezését kérjük a méltóságos főrendektől; mit alaposan reménylenünk annál több okunk van, minél kevésbbé tapasztaljuk, hogy p. o. református atyánkfiai a debreczeni főiskolánál katholikus professor sértő alkalmaztatása miatt panaszkodnának ! 3. Az 1879. évi XL. t.-cz. 53. §-a által sértve látjuk a lelkiismereti szabadságot s a szülőknek gyermekeik feletti természeti jogát és magát az emberi méltóságot. Az oroszlán s minden fejlettebb tökélyű állat, bizonyos természeti vonzalmat érez kisdede iránt, Ösztönénél fogva védi, oltalmazza minden veszélytől s ugy igyekszik ápolni, mint ösztöne sugalmainak leginkább megfelel. De a szülő, ki ész és szabad akarattal van megáldva — az ember, ki Aristoteles szerint a világ harmóniája és Sokrates szerint az élő lények Istene — Magyarországon az 53*ik §. miatt ma született ártatlankája felett, az oroszlán uralmát nem gyakorolhatja, természeti jogait nem érvényesítheti, lelkiismerete jobb sugalmait kisdedére nem alkalmazhatja — az élő lények Istene még saját gyermekének sem lehet egyebe, mint pusztán nemzője, — lelke kisdede lelkétől el levén paragrafusoltatva ! Ezért van sok helyütt a keresztelő papok meghurFQRENDI IROMÁNYOK. II. 1881/Si. S