Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.
Irományszámok - 1881-91
10 XCI, SZÁM. czoltatása s a különböző felekezetek közötti országos összetorzsalkodás. Kérjük ezért nevezetes paragrafus eltöröltetését s igy a szülök kisdedeik feletti jogának lelkiismereti szabadságának méltánylását. De valamint a kisded és szülő között bizonyos, elkülönítés, a kisdednek a szülői hatalom alól való kiközösítése történik ismert paragrafus miatt s ez fáj a szülői kebelnek: ép ily fájdalmas érzettel tölti el azt a katholikus iskolák elközösitése. Ez — mellőzve egyebeket —• ellenkezik a különböző felekezetek vallási nézeteivel és a valláserkölcsi nevelés egyöntetű eszméjével. Tagadhatatlan, hogy a tanitó vallása, gondolkozásmódja, stb. magát a nevelést s nevelési módszerét nagyban befolyásolja. S már most egy levén az iskola s több a felekezet : vagy részesülnek valláserkölcsi nevelésben, vagy nem. Ha részesülnek mindnyájan a növendékek — tanitójuk valláserkölcsi nézeteit sajátítván el — ellenkezésbe jönek önmaguk vallása s szüleik e nemù gondolkozásmódjával, mi, mint a tapasztalás eddig is bebizonyitotta, iskola és szülő közt súrlódást idéz elé, vagy nem részesülnek: ez ellenkezik azon megdönthetetlen igazsággal, hogy valódi nevelés csak valláserkölcsi alapokon lehetséges, midőn a még nem eléggé correct keresztény gondolkozású Baur paedagogus szerint is : a nevelésnél sincs egyébben üdv, mint Jézus Krisztusban. Tehát iskoláink elközösitése veszéíylyel járván, méltóztassanak a nagyérdemű Főrendek e nemű kérelmünket is magas figyelmökbe venni! Ezekben kívántuk sérelmeinket a méltóságos Főrendek elé juttatni, azon reménytől biztatva, hogy méltányos kéréseinket a nagyérdemű Főrendek — kiknek nagy részét hozzánk hasonlóan érző katholikusok képezik — méltányolni fogják, annálinkább, mert ekkor népünk jólétén fognak segíteni. Azért ismételten kérjük megakadályoztatását annak, nehogy a törvényjavaslat — polgári házassági alapján — megtörténhető legyen, hogy Árpád apánk unokája letépve nemzeti bélyegét, megtagadva ősi szokásait s kivetkezve magyaros erkölcseiből, visszahódithatlanul beleolvadjon Izrael azon nemzetségébe, melyet úgyis már eléggé nyakunkra emancipáltunk. S ki tudja különben is, vájjon elfogadnák-e tőlünk — általunk megvetett keresztényektől — a zsidók e kedvezményt, kik minden boldogságukat reménységben" azon Messiásuktól várják, ki minden gojt uralma alá fog vetni ? Kérjük katholikus javaink, jogaink épségben tartását; katholikus iskoláink e jellegének sérthetetlenségét és a szülőknek kisdedeik feletti lelkiismereti szabadságuk és természeti joguk méltánylását. Csakis ily alapokon leszen boldogság hazánkban s békesség a felekezetek közt; ellenesetben zavar s békétlenség fog uralkodni minden felöl, mert a megsértett érdekek nem nyertek elégtételt. Mi hiszszük, hogy a méltóságos Főrendiház az előbbit óhajtva s az utóbbitól félve : nekünk s elvrokonainknak és híveinknek felhozott sérelmeit méltányolva, orvosolni segitend. Egyebekben honfiúi érzülettel vagyunk Méltóságos Főrendeknek : Csík-Szent-Márton, 1882-ik évi január hó 10-én. A kerületi papság nevében : Búzás Mihály s. k, alesperes-plébáno*.
