Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-561

DLXL SZÁM. 297 Melléklet az 561. számú irományhoz. Indokolás a magyar korona országaiban levő vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvezéséről szőlő 1868. évi 1. t. ez. módosítása és kiegészitése tárgyában készített törvényjavaslathoz. Nem feladata ezen javaslatnak azon alapot megváltoztatni, melyen a központi telekkönyvezés nyugszik és a mely több évi gyakorlat folytán biztosnak és helyesnek bizonyult. Ebben csak azon hiányok orvoslása szándékoltatik, melyek az 1868. évi I. t. ez. gyakorlati alkalmazásánál felmerültek s annak némi módosítását és kiegészítését szükségessé teszik. Hogy micsoda körülmények tették szükségessé a törvény egyes részeinek szándékolt módosítását és mely nézetből kifolyólag hozatnak az érintett kiegészítések javaslatba, az a javaslat egyes szakaszainak következő indokolásában bővebben van kifejtve. Egy körülmény van azonban, melyet megjegyzés nélkül hagyni nem lehet, és ez az, hogy az eljárás gyorsítása czéljából behatóbb intézkedés, mint az 5-ik és 6-ik §-ban foglaltak, javaslatba nem hozatik. De ez a tapasztaláson alapul. A vállalatok tömegesen megindított központi telekkönyvezése ugyanis, a midőn ilyen intézkedés talán előnyös lett volna, már nagyobbára be van fejezve, s az egyes hátralevő és még ezután keletkezendő vállalatok telekkönyvezése a kellő gyorsasággal lesz keresztülvihető, ha a vállalatok az előmunkálatoknak annak idejében beadására lesznek kötelezve, mert több központi telekkönyvnek késedelmes megnyitása egyenesen onnan következik, hogy a vállalatok a munkálatok beadásával egyáltalán késnek, a minthogy ismét a gyakorlatból kimutatható, hogy egyes vállalatok, melyeknek az ügy érdekükben feküdt, a telekkönyv gyors létesítését el is érték. A másik akadály/ mely a telekkönyvek gyors megnyitását eddig hátráltatta, az illető telekkönyvi hatóságok előtt folytatott igénybejelentési eljárás hosszadalmasságában és a kisajátított területek lejegyzésének késedelmezésében feküdt. Ezen késedelem oka azonban nem magában a törvényben, de a telekkönyvi hatóságok ezen előttük új eljárásban való gyakorlatlanságában keresendő, valamint abban, hogy a többnyire amúgy is munkával túlterhelt telekkönyvi személyzet, a tömeges lejegyzéseket kellő gyorsasággal nem eszközölhette, — de ezen akadálytól sem lehet többé tartani, mert a tömeges munkálatok nagyrészt túlhaladvák, és mert a gyakorlat itt is megtette hatását. Egyébiránt példákkal kimutatható, hogy ezen eljárásnál is, többnyire maguk a vállalatok a késedelem okozói, minthogy helyenkint a telekkönyvi hatóságok évek alatt nem voltak képesek azoktól a kisajátított területek kártalanítását igazoló nyugtákat beszerezni, és mert az egész telekkönyvezési ügyet többnyire az ebben kevésbbé jártas mérnökökre bizzák. FŐRENDI IROMÁNYOK. X, 1878/81. 38