Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
DLÎI. SZÁM. 135 Az egyes szakaszok Az átvágások Az egyes végpontok közt es Kilométerenkénti esés száma megnevezése darabszáma hossza távolság a rövidítés es a folyó eredeti pályáján az átvágások által kiegyenesített pályán növekedés száma megnevezése darabszáma hossza a folyó eredeti pályáján ae átvágások által kiegyenesített pályán kilométerekben arányszáma es a folyó eredeti pályáján az átvágások által kiegyenesített pályán értéke 1 arányszáma száma megnevezése darabszáma kilóm. kilóm. kilóm. kilométerekben arányszáma mtr. mtr. mtr. mtr. 1 arányszáma I. II. III. IV. V. VI. VII. T.-Ujlaktól V.-Naményig . V.-Naménytól Csapig . Csaptól Tokajig . Tokajtól Szolnokig Szolnoktól Csongrádig Csongrádtól Szegedig. Szegedtől a Dunáig . 11 4 1 5 21-882 10-051 2-321 18-109 87-223 79-368 170-661 380 795 134-562 105-516 253-605 87-223 79-368 170-661 272-832 87-339 99-303 209-679 107-963 Í7-223 6-213 43-926 0*284 0*351 0*059 0*173 12-090 3-378 8-881 10-797 2-598 2-270 4-632 0*1387 0*0425 0*0520 0*0284 0*0193 0*0215 0*0182 0-1387 0*0425 0*0520 0*0396 0*0297 0*0228 0-0221 0*oii 0*010 0*ooi 0-003 2 0*394 i 0*539 3 0*060 9 0*214J I. II. III. IV. V. VI. VII. Összesen 21 52-453 1211-730 1006-40205-325 0*170 44-646 0*0368 0*0443 0*0©7 5 0*204 A mellékfolyók betorkolását illetőleg, Paleocapa nem helyeselte a Latorcza bevezetését Csapnál; mivel szerinte ez mindkét folyóra nézve káros hatással lenne, a Latorczában »szerfeletti visszatorlódást«, a Tiszában »a torkolatul választott helyen szerfeletti viztömeg halmozódást okozván« ; a Sajó torkának megigazitására nézve elfogadta a Vásárhelyi által javasolt 57. számú átvágást; az egyesült Kőrös folyásellenes beömlését egy kis átvágás által javasolta kiigazittatni, a Marost pedig a szegedi szoroson alól bevezettetni; végre magának a Tiszának beömlését is egy alább eső pontra czélszerűbb vonalba kivánta irányítani. Véleménye szerint a kedvezőbb helyi viszonyok közt levő átvágások 7*59 méter, az olyanok pedig, melyeknek helyzete nem volt kedvező 9*48 méter fenékszélességgel s a földnemnek legjobban megfelelő oldalréz síikkel lettek volna ásandók. Azon időben még a kotrógépek nem lévén annyira elterjedve mint jelenleg, az ásási mélységet természetesen a Tisza esetleges vízállása határozta meg, s legfeljebb arra lehetett számitani, hogy az átvágásokat lehetséges leend a Tisza szokott legalacsonyabb vizszinéig lemélyiteni. A kétparti védtöltéseket átalában egymástól oly távolságra szándékozott Paleocapa épittetni, hogy a folyó kanyarai köztük megférjenek, sőt a mennyiben a folyó természete ugy hozná magával, tovább is képződhessenek, a nélkül, hogy az esetleges partszakadások a védtöltésekre nézve veszélyesekké válhatnának. E szerint az átelleni töltések egymástóli távola, az egyes kanyarok terjedelmének megfel előleg igen változó lett volna, mely körülményre Paleocapa semmi súlyt sem fektetett, mivel nézete szerint >a töltéseknek nem az a rendeltetésük, hogy a folyó eleven folyását kormányozzák, sem pedig, hogy annak hatását kiállják, hanem egyedül az, hogy a vizárt ne engedjék szétterülni.« Átvágások mellett és egyenes folyószakaszokon a töltések egymástóli távolát 759 méterre teszi. A töltések magasságának meghatározására nézve a következőket mondja Paleocapa : ; >Ha nyugodtan akar az ember maradni, szükséges lesz, hogy a töltések legalább másfél lábnyival magasbak legyenek a töltésezés végrehajtása után leendő legnagyobb vizszinnél. Bármily távol legyenek is építve a parttól a töltések, mégis a töltésezés végrehajtása után, vagyis a kiöntések megszűntével, a vizár szine magassága jóval magasabb lesz, mint a folyó mostani - állapotában eddig tapasztalt legnagyobb vizsziné Volt. E tünemény azonban látni való, hogy nem lehet mindenütt egyforma az egész Tisza mentében. A felsőbb vonalokon, hol a vizárnak csak kevesebb része lesz együtt, kisebb lesz a magasság növekedése; de nőni fog az alsóbb
