Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
CDXCV. SZÁM. 143 Kiemeltetni kívánjuk egyúttal azt, hogy a szakértő ellen érdekeltsége alapján meg lehessen azon kifogásokat tenni, melyeket a 43. §. szerint a biró személye ellen lehet tenni. Kívánatossá teszi ezt a birói hatalomhoz közel járó befolyás, melyet a szakértő véleménye a per eldöntésére gyakorol. A 194., 195. §§-okhoz a fönnebb előadottakból folyókon kivül nincs észrevételünk. À 196. §-t a 183. szakasznál előadottakhoz képest megváltoztatni kívánjuk. A 197., 198., 199., 200. §§-okhoz nincs észrevételünk. Az esküről szóló Vl-ik fejezetben a 201. §-nál az eskü szentsége szempontjából, s nehogy egykönnyen profanáltassék, javaslatba hozunk egy új alineát, a mely szerint a biróság olyasmire esküt ne rendelhessen, a minek ellenkezőjét teljesen beigazoltnak tartja. A 201. §. b) pontjában tágitandónak véljük azt a rendelkezést, mely szerint esküt csak >saját érzéki tudomás< alapján lehet tenni. Távol vagyunk attól, hogy eskünek bárminemű tudomás alapján helyet adjunk ; de viszont azt hisszük, hogy az érzéki tudomás,, bár mindenha a főeset lesz, mégis csak szfík, és hogy sok eset van, a melyben kívánatos, hogy a »tudat és meggyőződés« alapján is lehessen eskünek helyt adni. Ez esetek tudvalevőleg különösen akkor állanak elő, a midőn az Örökös jobb meggyőződése ellenére megtagadja örökhagyójának aláírását, avagy pedig a kölcsön felvételéi. Helyén levőnek tartjuk, hogy II.yenkor az örökösnek esküt lehessen Ítélni arra, hogy tudta és meggyőződése szerint nem igaz, hogy a vitás aláírás örökhagyójának aláírása, nem igazhogy örökhagyója a kölcsönt felvette. Több döntvényünk van, a mely ezen tudat és meg, győződés szerinti esküt recipiálta, és ezért neki az új perrendben is helyet kívánunk adni. E czélból a 203. §. utánra egy új szakaszt hozunk javaslatba, a mely mind az érzéki tudat, mind pedig a meggyőződés szerinti eskünek törvényes formáját megállapitaná. E részben is követve ajranczia és német jogot, elfogadásra ajánljuk a német birodalmi perrend 424. §-át, a mely szerint : ha à vitás tény az eskükötelesnek saját ténye vagy pedig érzéki észlelése alá esett, az eskü arra szövegezendő, hogy a vitás tény igaz vagy nem igaz. Ha pedig a vitás tény nem volt az eskükötelesnek saját ténye, sem pedig érzéki észlelése alá nem esett, az eskü, a mennyiben a biróság helyét látja, akként szövegezendő, hogy az eskü-kötelesnek gondos vizsgálódásaiból és lelkiismeretes nyomozásaiból szerzett meggyőződése szerint a vitás tény igaz, vágy nem igaz. Szükségesnek tartjuk a gondos vizsgálódást és lelkiismeretes nyomozást az esküszövegbe espressis verbis felvenni, hogy az érdekeltek ez enyhébb esküszöveget nagyon könnyelműen ne vehessék. A 204. 205. §§-hoz nincs észrevételünk. A 206. §-ban azon rendelkezés, hogy a törvényes képviselő akkor tesz esküt, ha képviseltje ezt letenni nem képes, könnyen csak a korhiányból előálló esküképtelenségre magyarázható. Ennek elkerülésére a »letenni nem képesek« helyébe ajánljuk azt, hogy »le nem tehetik.« 207. §-hoz nincs észrevételünk. 208. §-ban a felek szabad rendelkező jogának és az eskü egyességi természetének megóvása szempontjából kiemeltetni kivánnók, hogy a biróság azt az esküszöveget nem módosíthatja, a melyre nézve a felek közt eltérés nincsen. A 209., 210., 211., 212., 213., 214., 215. §§-hoz nincs észrevételünk. A 216. §-ban helyeseljük, hogy a póteskü nincs többé a Jel bizonyíték-fogalmához kötve. De éppen, mert a javaslatbeli részbizonyitékot helyesnek tartjuk, törlendőnek véljük a második alineát, a hol a félbizonyiték formalistikus mérlegelése mivel sem indokolt recept tiót talált. A 217. §-hoz nincs észrevételünk. A 218. §-ban, a már a 168. §~nál előadottakhoz képest az eskü megtagadás sanctióját
