Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
CDXCV. SZÁM. 141 A 182. §-hoz nincs észrevételünk. A 183, §-ban külön kiemeltetni kivánnók azt, hogy mind a biró, mind pedig az ellenfél a tanúhoz megbízhatóságának kinyomozása végett is intézhessen kérdéseket. Értékes adatokat szolgáltathat ez a vallomás hűségének megítéléséhez. Kívánatos ezenfelül még azért is, mert a tanuk kizárását a legfontosabb esetekben elejtendőnek javasoltuk. A midőn ezt a bizonyitó fél javára javasoltuk, az igazság követelményén kivül azért is tettük, mert az ezennel az ellenfél javára javaslatba hozott kérdő jogban megfelelő' ellensúlyt latiunk. Az igazság kiderítése sok esetben a kérdés közvetlenségében fekszik. Ebből a szempontból, e részt is a szabad államok felfogását követve, a fél ügyvédjének a közvetlen kérdő jogot ép ugy megadandónak véljük, mint magának a birónak meg van adva. Azért is, mert az ügyvédi állás önállósága és függetlensége követeli. A 183. §. utánra egy új szakaszt hozunk javaslatba, a mely szerint a bíróság esetleg hivatalból is elrendelheti a tanú vagy tanúk ismételt újbóli kihallgattatását és ellentétes vallomás esetében szembesittetésöket. A rendelkezés meg van a franczia és német jogban. Nálunk még nagyobb szükség van rá. Mert rendes eljárásunk közvetettségénél fogva gyakran megesik, hogy a kiküldött biró, vagy pedig annak tollnoka, kérdöjogával nem él ugy, a mint vele az itélőtanács véleménye szerint kellett volna élni. Kívánatos, mert az ügy felvII.ágosítására szolgál, hogy a kihallgattatás az ügy II.y állásában ismételhető legyen. A szembesítés értékére nézve a büntető eljárásra utalunk. Igaz, hogy értéke magában véve incommensurabII.is, de az élet mégis a mellett tesz tanúságot, hogy figyelembe jövő mádon elősegíti, ha nemis a hamis vallomás nyII.t visszavonását, de sok esetben többé-kevésbbé fontos rectificatióját. Az pedig kétségtelen, hogy a pervesztes félnek, valamint az igazat valló tanúnak nagy megnyugvására szolgál, ha az igazság kiderítésének ezen utolsó remediuma is igénybe lett véve. A 184., 185. §§-okhoz nincs észrevételünk. A 185. §. utánra egy új szakaszt hozunk javaslatba, a mely a német birodalmi perrend 339. §-ának mintájára rendelné, hogy sommás eljárásban az Ugy letárgyalása után a biróság az ellenfél kérelmére mellőzheti az olyan új tanúk kihallgatását, a kiknek kihallgattatás a a per elintézését késleltetné, ha egyúttal a biróság azon nézetben van, hogy a bizonyitó fél csak durva hanyagságból vagy huza-vona czeljából nevezte meg későn e tanúit. Az új tanúkkal nálunk is űzött visszaélések sürgetően követelik ez intézkedést, a mely nélkül az ellenfélnek csak némi megátalkodotfcsága esetében a pert be se lehet fejezni. A 186. §. az ismételten engedelmetlen tanúra pénz- vagy fogságbüntetést rendel. Sok tekintetben czélhozvezetö'bb lesz az elővezettetés, azért is, mert sok esetben a költséges fogságot vagy behajthatlan bírságot nélkülözhetővé fogja tenni. Ezért javaslatba is hozzuk. A pénz- és fogságbüntetés repressiv intézkedéskép megmaradna. A 186. §. végén határozottan kimondatni óhajtjuk, hogy a marasztaló végzés ellen a tanú felfolyamodással élhet. Szükséges ez azért, mert a büntetés rászabható azon tanúra is, a ki vallomást tenni vonakodik. Már pedig, tekintettel a következő szakaszra es különösen annak általunk javaslatba hozandó kiterjesztéseire, sok olyan tanú van, ki vallomását jogosan megtagadhatja. Az orvos, az ügyvéd, a lelkész, az, a ki becsületében vagy vagyonában sérelmet vallhat, adott esetben nem fog vallani, mert vallomásra magát kötelezettnek nem tartja. A szóban forgó nagy érdekek követelik, hogy az első biró tévedései ellen orvoslást kereshessen a felsőbb bírónál. A 187. §. nézetünk szerint, nagyon szűkre vonja azon tanúk körét, a kik a tanúskodást jogosan megtagadhatják. Javaslatba hozzuk, hogy a lelkész, az ügyvéd, a közjegyző, az orvos, a szülésznő szintén megtagadhassák a tanúskodást mindarra nézve, a mit velők vagy a titok pecsétje alatt, vagy pedig egyébként hivatalos állásukra való tekintetben közöltek. Megrendülne
