Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

138 CDXCV. SZÁM. kiemelése volna, hogy sommás eljárásban a bíró kérdő jogánál fogva határozott tagadás elmulasztása miatt hallgatag beismerésnek helye ne legyen, A 144. §-ban nem látni helyes okát, miért tekintessék csak a >folyamatban levő más perben« tett beismerés bíróságon kivüli beismerésnek. És ezért a »folyamatban lévő« megszorítást törlendőnek tartjuk. A 145., 146., 147. §§-ok a mai eljárásra és kifejlett 10 éves gyakorlatunkra való tekintettel, változatlan megmaradhatnak jövendőre is. Legfelebb kívánatos volna annak kiemelése, hogy a kifogás nem esik a minősített beismerés fogalma alá. Az okiratokról szóló II.l-ik fejezetben: a 148. §. a közokiratoknak teljes bizonyító erőt ad mindaddig, mig az ellenfél hamisságukat vagy szabálytalanságukat be nem bizonyítja. Ha ezt a polgári per keretén belől szabad tennie, nem látni okát, miért ne bizonyíthassa be az okirat tartalmának valótlanságát. A közokirat bizonyitó ereje nem terjedhet odáig, hogy az ellenbizonyítást jogII.ag lehetetlenné tegye. És a 148. §. valószínűleg csak redactionalis elnézésből hagyta el az általunk ezennel javaslatba hozott megengedését a tartalom valótlansága bizonyításának. A 150., 151., 152., 153., 154. és 155. §§-okhoz nincs észrevételünk. A 156. §. azon rendelkezését kissé tekervényesnek és indokolatlanul költségesnek tartjuk, mely szerint a könyvekkel való bizonyítás >a hitelesített kivonatnak másolatban való« becsatolása által történik. Minthogy tagadás . esetében mégis csak maga a könyv dönt, és a tagadás a gyakorlat tanúsága szerint nem mindig áll elő,. elengedhetőnek tartjuk a hitelesített kivonatnak becsatolását. Ehhez képest a »hitelesíteti* és & '•»másolatban« szónak törlését hozzuk javaslatba. A 157. §. érdeméhez nincs észrevételünk. Kívánatosnak tartjuk azonban, hogy az e szakaszban foglalt eljárás ki terjesztessék azon esetre is, a melyben a bizonyitó fél ellenfelének könyveivel kivan bizonyitani és e végből felmutatásukat kéri. E végre elegendő volna annak kimondása, hogy a 157. §-hoz hasonló eljárás követendő a kereskedelmi törvény 34. §-a esetében is. A 158., 159., 160., 161., 162., 163. §§-hoz nincs észrevételünk. A 164. §. első alineájában kételyek eloszlatása végett czélszerünek tartjuk annak határozott kiemelését, hogy az eredetiek felmutatásáért való kérvény a legközelebbi perirat beadására kitűzött első határidőnek első felében adandó be. Túlszigorúnak tartjuk a második alinéa azon sanctióját, mely szerint a tárgyaláson fel nem mutatott okirat ítélethozatalnál, figyelembe nem jöhet. A fél sokszor legjobb igyekezete mellett sem teremtheti elő' a tárgyalási napra az eredetit; vagy azért, mert elveszett, vagy eltévedt, zálogba van adva, vagy rendelkezése alól egyébként elvonva. E mellett lehetnek, sőt szoktak lenni perkörülmények, a melyek a becsatolt másolat hűségét valószinüvé, sok esetben kétségtelenné teszik. Tanú vallhatott akként, hogy ő a fel nem mutatott eredetinek aláírásánál jelen volt: bíróságon kivüli beismerés foroghat fenn és ezt kiegészitőleg gyakoriak az olyan perkörülmények, a melyek az ellenfél tagadásait vagy aggályait merőben rosszhiszeműeknek tüntetik elő. Túlszigorú II.y esetekben azon formális bizonyítási szabály, hogy az eredetinek fel nem mutatása azonos az okirati bizonyíték feltétlen elvesztével. Kívánatos az enyhébb és szabadabb felfogásnak tért nyitni, és ez értelemben kimondani, hogy fel nem mutatás esetében a biró a per körülményeihez képest figyelmen kivül hagyhatja az okirati bizonyítékot. A 165., 166. és 167. §§-hoz nincs észrevételünk. A 168. §-ban kívánatosnak hisszük annak kimondását, hogy a bizonyitó fél alkeresettel saját okiratának kiadását is követelhesse, ha ez az ellenfél birtokában van. Kivánjuk továbbá a közös okirat fogalmának némi determinate)át. A gyakorlat e részben nagyon is kénytelen a sötét-