Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

GDXCV. SZÁM. 139 beu tapogaíódzni. Ha egyebütt czélszertínek, sot szükségesnek tartották a közösség fogalmának determinatióját, — ez nálunk sem lehet felesleges. Ajánljuk ezért a német birodalmi perrend 387. §-át Szerinte: Az ellenfél köteles azon okiratot előterjeszteni, i. a melyet az anyagi jog szerint köteles volna a bizonyító félnek ki-, II.letve átadni, — úgyszintén azt is, a mely tartalmánál fogva a bizonyítónak és ellenfelének közös okirata ; — közös az okirat pedig mindazon személyekre nézve, a kiknek érdekében fel lett állítva, vagy a kiknek kölcsönös viszonyait szabályozza vagy tanusitja. Közöseknek tekinthetők azon Írásbeli tárgyalások is, a melyek valamely jogügylet tekintetében az érdekeltek vagy valamely közös meghatalmazottjuk közt folytak. Az alkereslet beadásánál itt is kiemelendőnek tartjuk az első határidő első felét. Az okirat elő nem terjesztésének és az eskü megtagadásának sanctiúja a javaslat szerint abban áll, hogy az okiratnak az ellenfél által állított tartalma bebizonyitottnak tekintetik. Állás­pontunkhoz hi ven indokolatlannak tartjuk ezt a formalistikus bizonyítási tételt. Lehetnek per­körülmények, ép olyformán, mint az eredeti okirat elő nem terjesztésénél, a melyek kétségtelenné teszik, hogy az ellenfél által állított tartalom való nem lehet. És ezért e helyütt is, követve a franczia és német jogot, az elő nem terjesztés, II.letve eskü megtagadás következtetését szabad mérlegelés alá véljük bocsátandónak, útmutatáskép kiemelvén, hogy a bíróság a per körülményei­hez képest az ellenfél által állított tartalmat bebizonyitottnak tekintheti. A 169. §. elejtendő. Kívánatosnak tartjuk, már a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése következtében is, hogy sommás eljárásban szintén lehessen eredetiek és közös okiratok előterjesztését követelni, mint a rendes eljárásban. E ezélból ezt külön Szakaszban kimondandónak véljük annak kiemelésével, hogy az ide czélzó petitum sem külön kérvény, sem alkereset, — hanem az eljárás természeté­hez képest a tárgyalási jegyzőkönyvben terjesztendő elő. A materiális sauctiók természetesen ugyanazok lennének, mint a rendes eljárásbeliek. A tanukról szóló IV. fejezetben: A 170. §. fentartja azt a tételes szabályt, hogy két tanúnak vallomása teljesen bizonyít. Ez idő szerint e szabályt még mi is fenntarthatónak véljük, bár ki kell jelentenünk, hogy belső érvekkel nem igen védhető, mert hisz két classicus tanú is tehet hamis vallomást. Nézetünk szerint a teljes bizonyító erő formalistikus szabályának csak a beismerésnél és az okiratoknál van belső jogosultsága, mert ezeknél megfelel a gondolkozás törvényének, hogy a ki mit beismer, alá- vagy megír, az ő ellenében teljesen való legyen; van értelme a formális teljes bizonyítéknak az eskünél is, mert a mai felfogás az, hogy a mire ember a földi és földöntúli sanctio nyomása alatt megesküdött, az való legyen, ne járhasson el felette szabadon a bíró, ha már egyszer megitélte. A két tanú vallomásának teljes bizonyító erejére II.y argumentum nincs — és Ausztriát kivéve, nincs is nevezetesebb törvényhozás, mely a teljes bizonyító erőt feltétlenül kimondaná. Mindamellett a 170. §-t fentarthatónak véljük, mert megszokott rendelkezés, — és ha eddigelé bajt nem szült, nem szül tán a jövendőben sem. A 111. §. féltétlenül kizárja a tanúskodástól azokat, a kik hamis tanúságért vagy hamis esküért már büntetve voltak. — Igaz, hogy vallomásuktól majdnem elválaszthatatlan a hamis vallomás gyanúja. De még igazabb, hogy abból, mert egyszer bűnöztek, nem következik még, hogy másodszor is bűnözni fognak. Ha kizáratásukat az eskü szentsége követeli: vannak esetek, melyekben kihallgatásukat viszont az anyagi igazság kiderítése követeli. — A pro és contra érvek ereje önmagától is compromissumra utal. Arra, a mely a büntető eljárásban és a leg­több polgári perben már általán el is van fogadva, és mely abban áll, hogy az II.yen tanú kihallgatható, de vallomása egyenesen a birói belátás mérlegelése alá bocsáttatik. Mi is ezt ajánljuk elfogadásra, ezen tanuknak a IIB. §-ba való elhelyezését javasolván. Tesszük ezt annál 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom