Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
CDXCV. SZÁM. 125 érezzük, nem nagyítunk, ha azt mondjuk, hogy nincs állami institutió, a mely annyi elkeseredést és nyomort szülne, amely az erkölcsök és a jogérzet elzordonulását oly nagyban elősegítené, mint a mai Írásbeli perünk. És ez máskép nem is lehet. Az az adós. a ki mai nap fizetni nem akar, azt erre gyorsan és biztosan rá nem kényszerithetjük. Ha a hitelező azt kérdi tőlünk, vájjon meddig húzódik el ügye, nem válaszolhatunk neki mást, mint azt, hogy biz ez végelemzésben az adós tetszésétől függ. Különösen a 300 frtot meghaladó ügyekben a hitelező az adós kegyelmén áll. Ennek egyebet se kell tennie, mint íelhasználni az Írásbeli per nyitjáit és kibúvóit és bizonyos lehet benne, hogy hitelezője legalább is két évig, de sok esetben 4—5 évig jogát meg nem találja. Ha az adós igénybe veszi a törvényes és jegyzőkönyvi halasztásokat és a perrend megengedte alkereseteket és közbenszól" lólag előfordulható kérvényeket, ha vakon tagad és arczátlan módon kifogásol, ha a felebbvitel lajtorjájába szünet nélkül belekapaszkodik, a hitelezőnek nincs mit tennie, mint várnia, mert csakugyan olyan az írásbeli perünk, hogy az adósnak azon puszta kijelentése, hogy most szóba sem akar állani a felperessel, az adósnak egy pár havi haladékot biztosit olyan az Írásbeli per bizonyítási eljárása, hogy a legalaptalanabb tagadás, a melyről mindenki meg van győződve, hogy nyII.vánvalóan a per huza-vonájából ered, az adósnak megint hónapokat biztosit és olyanok a mi felebbviteli fórumaink, hogy őket egy-két évnek leforgása előtt megjárni nem lehet. Felebbvitel dolgában a javaslat ugyansegiteni akar és eltörli a semmitőszéket. De minden jóslehetség hogy ez bajainkon lényegesen segíteni nem fog. Mert a javaslat nélkül mondhatjuk, fenntartja az írásbeliséget, ennek pedig a vcgnélküíi felebbvitel benne fekszik a természetében. Az írásbeli eljárás ugyanis a pert sok stádiumokra osztja, mindegyikét sanctiókkal látja el. A felek többször találkoznak a biró előtt, a biró többször határoz. Gyakoriabbak ennélfogva a fél mulasztásainak, a biró tévedéseinek, következőleg a perorvoslatoknak esetei. Ezt a semmitőszék eltörlése nem változtatja meg; és ha a külön semmiségi panasz el is fog esni forum hiányából, nem tudjuk, nem kapunk-e a mai egyszeres semmiségi panaszunk helyébe fokozatos semmiséget a forumok pluralitásánál fogva. Csudálatos játéka a sorsnak ! A semmitőszék annak idején tudvalevőleg jó részt azért hozatott be, hogy kevesebb legyen a felebbvitel, és a felsőbb fórumban gyorsabb az eljárás. És mit mutat a tapasztalás? azt, hogy egy ügyet 17 — mondd tizenhétszer lehetett a kir. Curia elé vinni. — Ma a javaslat a másik túlságba esik, eltörli a semmitőszéket, mert ugy van meggyőződve, hogy csak ez gyorsitja az eljárást. — A javaslat ép ugy téved, a mint tévedtek tíz év előtt. Mert a felebbvitelek száma függ az első, a második biró előtti eljárás természetétől ; az eljárás a logikai prius, a melyen a felebbvitel megered. És a míg ez az eljárás rósz, mesterkélt és akadékoskodó lesz, — olyan lesz, hogy forma miatt a lényeg veszendőbe megy számtalanszor, a felebbvitelek száma mindig túlságos sok és olyan lesz, hogy számát mesterségesen apasztani nem lehet. Kérdezze meg Excellentiád a semmitőszék tagjait, nem-e számtalanszor, ismételjük, számtalanszor adtak helyet olyan semmiségi panaszoknak, a melyeket törvény szerint el kellett volna utasítani. De helyt adtak nekik, mert ugy látták, hogy különben a fél az eljárás rosszasága miatt alapos jogától elesik. — És ez ezentúl is igy lesz, mert ezentúl is érvényben lesz az az eljárás, a birónak a melynél első fokban legfőbb gondja nem az, hogy az igazság kiderittessék, hanem az, hogy az eljárási formalitásoknak elégség tétessék. A per hosszadalmas voltát el lehetett viselni oly korban, a melyben a föld, a munka, a kereskedelem meg volt kötve, hitel jóformán nem is volt. De ma mások az élet viszonyai és ha a hitelező nem tudja megkapni pénzét, annak következése nagyon is gyakran az, hogy ő maga is elbukik, ha pedig el nem bukik, ezentúl vagy épen nem ad, vagy drágábban ad másoknak