Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
126 CDXCV. SZiM. pénzt. Az ingatlan hitel pangása egyik részben Írásbeli eljárásunk lassúságának a következménye. Kérdezze meg Excellentiád a magyar földhitelintézetet, fenn tudna-e állani és tudna-e 5% pénzt adni, ha jogait az írásbeli per védené. És a kisbirtokosok földhitelintézete keletkezésének egyik conditio sine qua non-ja kezdettől fogva az volt, hogy a mai lassú eljárás alól fel legyen mentve. Nincs abban semmi nagyítás, de nyII.ván fekszik, hogy az exorbitáns kamatlábnak, a sehol oly irtóztató arányban elő nem forduló előleges kamatlevonásoknak és cauteláknak, sőt az ingatlan uzsorának egyik szülőoka mai peres eljárásunk. Ezer meg ezer tönkre jutott földmíves család sínyli meg ezen a réven justitiánk lassúságát. Az iparos és kereskedő osztályra az eljárás még vészthozóbban hat. Nem szenved semmi kétséget, hogy nálunk jó részt azért bukik el annyi kereskedő és iparos, mert künnlevő activ követeléseit behajtani nem tudja. Kivánja be Excellentiád a tönkre jutott kereskedő és iparosok csődleltárait, és meg fog döbbeni azokon a mesés mennyiségű be nem hajtott activ követeléseken, a melyek bennök szerepelnek. Pedig a legtöbb követelés hitelezéskor jó volt, de rosszá vált, mert az adós fizetni nem akart, a hitelező pedig a lassa és foganatlan peres eljárás terére lépni nem mert. Ezer meg ezer iparos és kereskedő ment a rossz követelések miatt tönkre, a kik feniiállanának még ma is gazdasági központok lennének, ha az igazságszolgáltatásban jobb védelmet találtak vagy legalább reménylhettek volna. Az eljárás lassúsága és vele foganatlan volta forgalmunkat más irányban is sújtja. Okult rajta sok külföldi czég, és Magyarországra vagy drágábban ad el, vagy pedig éppen egészen megszünteti a hitelt. Vannak egyes üzletágak, és czégek és éppen a jobbak közül valók, a melyek bevallottan a lassú és foganatlan justitia miatt szakították meg az üzleti összeköttetéseket. Csakis polgári justitiánk rendkívüli nehézsége szülhette azt a nagy tekintélyt, melyet magának a fővárosi tőzsdebiróság kivivott. ÁllamII.ag gondolkozó és érző emberen a szégyenpír kell, hogy végig fusson, ha látja, hogy a kir. igazságszolgáltatás mII.y megalázó szerepet játszik a börzei igazságszolgáltatás mellett. Kérdezze meg Excellentiád az alföld földbirtokosait, miként veszik meg tőlük terményeiket. A fővárosi gabonakereskedő egy métermázsáért 9 frtot ad, ha a termelő magát a tőzsdebiróságnak aláveti, ellenkező esetben csak nyolczat. Kérdezze meg Excellentiád az előrelátó pesti házbirtokosokat, nem-e szintén a tőzsdebiróságot kötik ki bérlőikkel való per esetére, mert sajnosán tapasztalták, hogy az állami eljárás mellett, ha a lakó nem akar kihurczolkodni, a per elhúz ódhatik, a mint megtörtént az eset, 7* évig és a lakó ki nem mozdítható. Tetézi mai eljárásunk tűrhetetlen voltát a bizonyítás tételessége. Távol vagyunk attól, hogy a bizonyítás feltétlen szabadságát követelnénk, de való igaz, hogy a tételesség azon túlzott mértéke, a melyet a javaslat is fentart, a mai sanyarú állapotok egyik főforrását, az életnek egyik elsőrendű csapását képezi. A kinek ma nincs tételes bizonyítéka, az jogát hiába keresi. Ámde ez a tételes bizonyiték sok esetben meg sem szerezhető ; megszerzése esetén pedig annyi ész és pénzerőt kivan, a mennyit a közönség legnagyobb részénél, az irni, olvasni nem tudó földművesnél, a nőknél, az erre rá nem érő iparosnál, kereskedőnél feltételezni nem lehet. Megszerzésének költségét és fáradtságát könnyen csak a jobbmódú, a tanult ember birja el; a középrendre megszerzése túlságos terhet ró, a melynek súlya alatt jogok mindennap veszendőbe mennek. — Tapasztalásból, mindennapi tapasztalásból mondjuk, hogy a védelmünket kereső félnek védelmet nem adhatunk, mert perrendszerű bizonyítékot magával nem hozott. Hoz magával annyi bizonyítékot, hogy lehetetlen jogáról meggyőződve nem lennünk; meg van róla győződve a biró is, ha őt a fél privatim felkeresi. Még sem lehet rajta segíteni, mert bizonyítéka nem tételes bizonyíték. Lehet-e rajta csodálkozni, ha a fél erős gyűlöletet és megvetést érez az olyan jogszolgáltatás ellen, a mely nemcsak lehetővé teszi, de még meg is követeli, hogy jogától
