Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

ÍM CDXCV. SZÂM. cipiumokban találkozott? és megcselekedte az organisatió nagy művét, mert meg volt győződve, hogy vele a nemzeti consolidatio és ezzel tán a nemzet leendő nagyságának egyik talpkövét rakja le. Mivé törpül a közelmúltnak e nagy alkotása mellett a kir. tábla decentralisatiója? Amaz kíméletlen erővel belenyúlt számtalan históriaII.ag jogosult hatalmi sfarába, több városnak és vidéknek sértette az érdekét, mint a mennyinek bíróságot adhatott, — emennél, a ki érdekelve van, azoknak a száma nem közelíti meg a százat sem, okkal-móddal kímélni lehet a szerzett jogokat, a főváros vele mitsem veszt, a vidék pedig örömmel és hálával fogja fogadni ; és osztozni fog ebben az örömben az egész ország, mert köz az érzés, hogy SL mely napon megtörik a királyi táblának szertelenül meggyült egysége, az nap meg lesz törve az a legfőbb, sőt a javaslat szerint az egyetlen akadály, mely minket az észszerű igazságszolgáltatástól elválaszt. Drágább lesz-e az új szervezetben a második fórum, számszerűleg nem tudjuk. De bizo • nyos, hogy az átmeneti költség figyelmet sem érdemel. És bár alig szenved kétséget, hogy a második fórumhoz teljes felebbezést kell adni, még sem tudunk okot, miért kellene a forumot okvetlen drágábbnak szervezni. A mit idevágólag az első fórumra nézve felhoztunk, nagy részben erre is talál. A birák létszámát legalább a polgári per miatt alig fog kelleni lényegest szaporítani és igy nincs ok, à mely a költség kérdését aggodalmasnak feltüntetné. De feltéve, hogy a szóbeliség behozatalával az igazságszolgáltatás költsége 4—500,000 frttal emelkednék, ezt az aránylag csekély Összeget döntő akadálynak nem ismerhetjük el. Behozhatjuk megtakarításokkal. Nem tudunk egyébként idevágólag sem letenni a remi nis centiákról. Ha nyolcz év előtt, a midőn az óriás deficitek már félreismerheti énül előre vetették árnyékukat, megvolt az erő a nemzetben megcselekedni azt, a mit az országra üdvösnek tartott, ha mII.liókba került is ; nem tudjuk elképzelni, hogy ma nem volna meg az erő és képesség a hasonlithatlanul csekélyebb műveletnek végrehajtására, feltéve, hogy a kormány anuak végrehajtását erősen akarja. Az energia a közjó előmozdításában nem sülyedhet II.y rövid idő alatt ekkorát. Meg vagyunk győződve, hogy ha Excellentiád a polgári perre is oly személyes gondot fordít, a minőben a jog egyébb ágai részesülnek és elhatároz ottan a reform élére áll, sem tekintélyes ellenzőkkel, sem financiális nehézségekkel találkozni nem fog. Eddig azon indokokkal foglalkoztunk, a melyek a javaslat szerint a szóbeliségnek behozatalát lehetetlenné teszik. Azt hisszük mindezen indokokra nézve, hogy sem a tekintélyes ellenzők, sem az organisatorius és financziális aggodalmak végeredményben döntők nem lehetnek. Ezek utóvégre is alkalmi argumentumok. A döntő kérdés az, megfelel-e az Írásbeli per a nemzeti jólét követelményének vagy sem. Alig tudjuk elhinni, hogy erre a kérdésre igenlő választ lehessen adni. Azt ugyan nem mondjuk, hogy egyesek magukat az írásbeli per alatt jól ne erezhetnék. Megengedjük azt is, hogy Excellentiád előtt egyesek akként nyII.atkoztak, hogy ez az Írásbeli eljárás nem is olyan rósz, a mII.yennek híresztelik. Megjegyezzük azonban, hogy mindig vannak, a kik minden eljárásra rámondják, hogy tűrhető. A kinek pere soha sem volt, vagy kinek tisztességes ellenfele volt, vagy a kinek nagy vagyon jutott osztályrészül, az könnyen rámondja, hogy a mai per tűrhető, különösen, ha azt hiszi, hogy ezzel még kedves dolgot is mond. Az egészséges emberre nézve a más betegsége mindig tűrhető, és még vannak az országban boldogok, a kiket az Írásbeli per súlya közvetlenül nem ért. Ámde a nemzet nagyja nem áll II.y boldogokból, és a ki munkájával keresi kenyerét, a kire nézve életérdek, hogy pénzei befolyjanak, azok közül egyik sem fogja a mai eljárást jónak, vagy csak tűrhetőnek is mondani. Mi, a kik a mindennapi életben mozgunk, és annak szive verését, mint a magunkét