Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

218 CDXIII. SZÁM. hetnének, sikerrel csak úgy vétethetik eleje, ha a társasági csőd az .egyes tagok ellen is csődöt von maga után. A közkereseti és betéti társaságoknál nemcsak az egyes tagok vagyonbetételei, hanem azok személyes tulajdonságai és képességei is befolyással vannak a társasági szerződés keletkezésére. Ez okból a kereskedelmi törvény szerint a társaság feloszlik, ha annak valamelyik tagja csőd alá kerül. A társaság feloszlása esetében felszámolásnak van helye, tehát minden egyes tag vagyonII.letősége megállapíttatik s a társasági tartozások kiegyenlítése után kiadatik. Ezen intézkedések figyelembe vételével állapíttattak meg a javaslat 211. §-ában foglalt határozatok, melyek szerint a társaság, ha valamelyik beltagja ellen csőd nyittatik, ennek II.letőségét végkiegyenlités útján megállapítja, s a tömeggonduoknak kiszolgáltatja a nélkül, hogy a csődperbe beavatkozni tartoznék. Végre a kereskedelmi törvény rendeletének megfelelőleg állapítja meg a javaslat 212. §-a a társasági hitelezők jogait azon esetre, ha a társasági csőd mellett az egyes tagok magánvagyonára is csőd nyittatik ; feljogosítván ezeket arra, hogy követeléseiket, melyek az egyes tagokat személyesen és egyetemlegesen terhelik, ez utóbbiak csődtömegei ellen is érvényesíthessék. Miután a kereskedelmi törvény szerint a társaság hitelezői csőd esetében az egyes tagok magánvagyonából csak annyiban igényelhetnek kielégítést, a mennyiben a társasági vagyonból teljesen kielégítve nem lettek, — igen természetes, hogy ezen intézkedéshez képest kellett a társasági hitelezők jogviszonyait rendezni. Hogy az egyes tagok magánhitelezői a társaság csődtömege ellen mint hitelezők fel nem léphetnek, oly természetes, miszerint e tekintetben minden indokolás feleslegesnek tekinthető. 213—215. §§. A javaslat megfelelőleg az általa elfogadott rendszernek, határozottan az osztrák csődtörvény intézkedéseihez közeledik, a mennyiben a kereskedelmi csődöt II.letőleg, a hirdetmény közzétételére nézve, hasonlag külön szabályokat állit fel. így megkívánja a javaslat 213. §-a, hogy a hirdetmény a 89. §-ban kijelölt adatokon kivül, a kereskedő czégét és telephelyét is magában foglalja. A mi különösen a czégét és a telephelyet II.leti, ennek kitüntetését azért kell megkivánni, mert a kereskedőre nézve tulajdonképen a czégét kell a valódi névnek tekinteni; a kereskedő ez alatt folytatja üzletét, ezt használja aláírása gyanánt ; a telephely pedig a törvénykezési rendtartás 45. §-a szerint kereskedőknél az II.letőséget állapítja meg a csődügyekben, tehát már e szempontból is fontosággal bir. A 214. §-ban foglalt intézkedések nemcsak a 210. és 211. §§. határozatainak, hanem a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek is megfelelnek. Ehhez képest meg kellett kívánni, hogy a társaság ellen nyitott csőd esetében a hirdetmény ne csak a társaság czégét, hanem a beltagok nevét, polgári állását és lakhelyét is tartalmazza ; mert a társaság hitelezőinek jogukban áll a társaság vagyonából ki nem került követeléseiket, az egyetemlegesen és személyesen felelős tagok magánvagyona ellen is érvényesiteni ; sőt jogukban áll ezek ellen csődöt is kérni, midőn azután a hirdetményre nézve a 214. §. második bekezdése szolgál irányadóul. Miután a kereskedelmi törvény a kereskedő és a kereskedelmi társaság vagy ennek egyes tagjai ellen elrendelt csődnek, a kereskedelmi jegyzékben kitüntése iránt kimeritőleg intézkedik, — elégnek látszott e tekintetben a kereskedelmi törvény megfelelő intézkedéseire utalni. Végre a 205. §. intézkedésének kiegészitéseül meg kellett állapítani azon eljárást, melyet a bírói kiküldöttnek a könyvek átvétele alkalmával követni kell és mely lényegII.eg másban, mint a könyvek lezárásában nem állhat. Hogy a lezárás alatt nem könyvviteli lezárás értetik, az a dolog természetéből következik.