Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
38 CCCLI. SZÁM. sere szükséges eszközei erednek, Magyarország gondoskodására bizta, és mert a Magyarország és Dalmát-, Horvát-Szlavonországok közt létrejött kiegyezés ezen országoktól (királyságoktól) elvonja annak lehetőségét, hogy saját autonom szükségleteik fedezését más úton szerezzék meg, ha e czélra nem volna elégséges azon összeg, mely a kiegyezési törvényben megállapított kulcs szerint a közös, valamint az autonom ügyek fedezésére van meghatározva. Ezen regnicolaris küldöttség szívesen tartózkodik bírálat alá venni azon adatokat, melyekből 1868-ban a közösügyek fedezésének kulcsa leszármaztatott, nem mulaszthatja el azonban hangsúlyozni, hogy 1. már azon évben belátta mindkét regnicolaris küldöttség, hogy a megállapított kulcs szerint az autonom szükségletekre eső összeg ezeket fele részükben sem fedezné, és 2. hogy az akkori viszony azóta a legkevésbbé sem fordult jobbra. Mert daczára annak, hogy az új adónemek folytonos behozatala által Horvátország bevétele csaknem megkétszereződött, ez ország, hogy quotáját a kiegyezési törvény 12. szakaszában megállapított kulcs szerint a közös ügyekhez fizesse, nemcsak egész tiszta bevételét a közösügyekre lenne kénytelen fordítani, úgy hogy saját autonom szükségleteinek fedezésére mi sem maradna, hanem még a közös kiadásokhoz is jelentékeny összeggel maradna adós. Szolgáljon ennek bizonyságául a következő : Horvátország tiszta bevétele: 1875. évben 1876. évben 1877. évben 5.909,000 6.330,000 7.141,000 A közös kiadások viseléséhez a 6 49 /ioo-os kulcs szerint ugyanez években, és pedig: 1875.évben 1876.évben 1877. évben 7.774,000 8.415,000 1^734,000 * forinttal kellett volna járulnia. Az 55%-os arány szerint azonban: 1875.évben 1876.évben 1877.é vben 3.250,000 3.481,000 BMT,ÖÖ0~ forinttal járult. Adós maradt tehát ez években a közös ügyekhez : 18 75.évben 1 876.évbe n 1877.évb en 4.524,000 4.934,000" 4.807,00F orinttal. autonomnih i sküpnih obim kraljevinam posala, i sto uglavljena medju Ugarskom i kraljevinami Dalmacijom, Hrvatskom, i Slavonijom nagodba ovim kraljevinam oduzima svako ino sredstvo, da namakne pokriCe autonomnim svojim potrebätinam, ako u tu svrhu nedomogne ona svota, koja se u nagodbi uglavljenim kljuCem zajednu i drugu svotu opredieli. Neizpitujuc naravi onih podataka, iz kojili se je godine 1868 izveo kljuc pokrióu zajedniókih potrebstina ovaj obdor drzi ovo dvoje na umu, prvo sto su vec one godine oba poâtovana kraljevinska odbora upoznala, da po ustanovljenom kljuűu odpadajuca svota na autonorane potrebstine kraljevina Dalmacije, HrvatsKe i Slavonije nebi ni za polovicu pokriti dosegla te autonomne potrebstine, a drugo, da se za onda postojeci razmjer nije ni malo na bolje promienio. Jer u prkos tomu, sto su se varda novimi porezi prihodi ovih kraljevinah povecavali, te za mai oh dvostruko narasli, ipák danas karda bi Hrvatska na pokrióe zajednickih posala imala prinieti svoj dio po kljuőu a §. 12. nagodbe ustanovljenom, ne samo morala bi sav koliki svoj éisti prihod izdati na zajednicke poslove, tako da za njezine autonomne potrebstine nebi nista preostalo, nego bi jos znamenite svote duz na ostala za jednickim poslovom, Tomu za dokaz budi, sto sliedi : Őisti prihod Hrvatske iznosio je godine : 1875 1876 1877 5.909,000 6.330,000 7.141,000 Za skupne poslove morala je ti godinah prama kljucu 6 49 A°° primieti: 1875 1876 1877 7.774,000 8.415,000 8.734,000 Potangentiod 55 postotaka pako primiela je : _ 1 875 1876 1877 3.250,000 3.481,000 3.927,000 Za skupne dakle poslove ostala je tih godina duzna: 1875 1876 1877 4.524,000 4.934,000 4.807,000
