Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
CCCLI. SZÁM. 39 Ha e számokkal összehasonlittatnak azon összegek, melyek a 45%-os arány szerint ez években Horvátország tiszta bevételéből saját autonom szükségleteire kiadattak: kiderül, hogy Horvátország, még ha saját autonom szükségleteire egy krajczárt sem fordított volna is, évenként több, mint egy millió forinttal lett volna kénytelen a közös terhek viselésénél adós maradni. Valóban senki nem örvendene rajta jobban, mint ezen regnicolaris küldöttség, ha az 1848. előtti magyar, utána az absolut bécsi és végre a magyar alkotmányos kormányzat hasznos államgazdálkodással Horvátország és Szlavónia jólétét és adóképességét oly fokra fejlesztették volna, hogy ez országok jövedelmei az autonom szükségletek kivánalmai mellett képesek volnának a sokkal terhesebb közös kötelezettségeknek is eleget tenni. A regnicolaris küldöttség azon szives reményt táplálja, hogy az államkormányzat jövőre oly úton fog haladni, mely ez óhajtott állapotot előidézni képes lesz. Egyelőre azonban s valószínűleg néhány évtizeden át, e regnicolaris küldöttség a belső autonómiának a közigazgatás, igazságés közoktatásügy terén való akadálytalan tevékenységében látja azon egyetlen módot és egyetlen kezességet, az ország anyagi fejlődésének szilárd alapot biztosítani; mivel csak az ezen téren való előzetes hasznos működés után fog az állam tevékenysége, adandó kedvező alkalommal ez országok (királyságok) gazdasági fejlesztéséhez sikeresen fordulhatni, oly fejlesztéshez, mely egyaránt fekszik úgy Horvátország, mint az Összmonarchia érdekében. Az elorebocsátottakból azt a természetes és logikai következtetést gondolja vonhatni a regnicolaris küldöttség, hogy a pénzügyi viszony megújítása alkalmával, az eredeti kiegyezési törvényben megállapított kulcs nem szolgálhat javaslatainak alapjául a hozzájárulási quotára nézve, azon kulcs, mely magában véve lehetetlen keletkezése perczétől fogva tényleg ilíusorius volt, és csak annyiban bir jelentőséggel, a menynyiben arra a vádra ad okot, hogy Magyarország tartja ki Horvátországot, és igy a testvérek közt, a kiknek zavartalan egyetértésre és közösségre van szükségük, káros izgatottságot szül. Sravnë li se saója s-ovimi brojevi one svote, S to sutih godina h po tangente od 45% iz cista njezina prihoda izdane na autonomne potrebe Hrvtske, to bi ona svake tih godina na pokrice zajednickih posala duzna zaostala za svotu preko milijon forintih, ako i nebi izdala jednoga novcica na pokrice svojih autonomnih potreba. Ni tko nebi bio radostniji nego ovaj kraljevinski obbor, da je ugarska uprava prije godine 1848. zatim poslje nje absolutna becka i najposlje opet ustavna ugarska, dobrira drzavnim gospodarstrom pomogla razviti blagostanje i poreznu snagu kraljevina Hrvatske i Slavonije, te bí njezini prihodi povrh autonomnih potrebstinajos muogo vecim zajednickim duznostim mogli podpuno zadovoljiti. On se nada i raduje, de ce drzavna uprava unapried tim putem sretno i uspjesno udariti. No za sada i za kojih desetak buduóih mozebit godina vidi ou samo jedno sredstvo i jamstvo, da se baci sjeme i udvari temelji materialnomu razvoju ovih kraljevinah, u nestegnutu najme djelovanju nutarnje samouprave na polju uspjesne administrate, sudstva i nastave. Na obradjenu i pripravljenu onom polju lasnje ce drzava, kada u sretnije obolnosti dodje, razviti blagotvorno svoje djelovanje oko razvitka materialnoga ovih kraljevina, koji je koliko u njihovu, toliko i u drzavnominteresu. Posve naravno dakie i dosljedno ovaj odbor misli, da njegovim predlogom za obnovu finaneijalnih odnoSaja nemoze temeljem sluziti tistanovljeni prvobitnom nagodbom kljuc za prinosbenu svotu, kljuc u sebi nemoguc od prvoga poűetka praktícno iluzoraii i samo tim Stetno vazan, Sto dajuc povod prikorom, kako Ugarska uzduzaje Hrvatsku daje povod razdrazljivosti medju ugovarajucimi prijatelji, koji su upuceni na nesmutljivu slogu i zajednicu.
