Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-382
CCCLXXXII. SZÁM. 329 A tervezet kidolgozásánál főleg oda irányult a törekvés, hogy az összes ügykezelésnek lényeges és maradandó alapjai vettessenek meg a törvényben; ugyanis egyfelől szerfölött tág keret kívántatnék arra, hogy az ügykezelés, minden legkisebb részleteivel együtt befoglalható legyen ; másfelől pedig az idő és a gyakorlat legtöbbször az ügyvitel apróbb elemi részleteinek egyszerűsitését, javitását szokta kívánatossá tenni s azoknak a mutatkozó szükséghez képest azonnali életbeléptetését ajánlani, a mi különben csak a gyakorta beállható törvénymódosítás hosszasabb utján volna eszközölhető. A szolgálatra nézYG csak előnynyel jár, ha a változás alá eshető, csekélyebb jelentőségű kezelési eljárás, a törvény határain belől, az egyes ágazatokra vonatkozó utasitások és megfelelő elnöki rendeletek által fog szabályoztatni. Nem tartatik továbbá szükségesnek a jelen törvényjavaslatba, mintegy ismételten, oly ügykezelési szabályokat fölvenni, melyek már az állami számvevőszék hatásköréről szóló 1870: XVIII. törvényczikkb en foglaltatnak, hahogy azok — mint példánl az ottani 16., 24. és egyébb §§. — a számvevőszék eljárását eléggé kimerítően szabályozzák. A javaslat 6. szakaszában a számvevőszék ügyosztályainak teendői nemcsak általánosságban említtetnek, de a főbbek közülök tárgyankint is részletezve vannak. A törvényben ennél tovább menni, névszerint a teendőket változhatatlan csoportokba osztályozni, avagy a számvevőszék ügyosztályainak számát és munkakörét s a tiszti személyzetnek beosztását egyszersmindenkorra megállapítani azért nem volna czélszerű, mert ezen megszorítás az elnököt a rendelkezésére álló munkaerők okszerű kihasználásában s az egyének különböző irányú szakjártasságának értékesítésében gátolhatná. A 8—-ÍJ szakaszok az állami számvevőszék tanácsüléseiről szólanak. A tanácsüléseket, mint a számvevőszéki ügyvitel egyik kiváló eszközét, már azon parlamenti tárgyalások alkalmával hangsúlyoztatni hallottuk, melyek 1869—70-ben a számvevőszék felállitása és szervezése körül folytak. Az 1870: XVIII. t. ez. is több rendbeli intézkedéseiben, némely különös fontosságú ügyek elintézésére nézve a »számvevőszéket« bizza meg. És nem ok nélkül : ugyanis a számvevőszék elnöke, midőn ellenőrző tisztét teljesiti, nem ritkán jut abba a helyzetbe, hogy az ország anyagi érdekeit érintő, s a pénzügyi helyzetre állandóan, vagy legalább hosszú időn át befolyást gyakorló kormányzati intézkedések fölött kell birálati véleményét nyII.vánítania, s II.y esetben fölötte czélszerű, hogy a maga független elhatározását nem egyedül az egyes előadó ügyosztálynak felfogására, hanem a tanácskozmányban képviselt összes ügyosztályok véleményére, s az ebből keletkező alapos eszmecsere eredményeire alapithassa. Az elnök személyes felelőssége természetesen azon' jogot adja neki, hogy a határozatot mindenkor saját meggyőződése szerint függetlenül mondja ki, de másfelől jogos és méltányosnak tűnik fel az is, hogy az elnök határozatától netán eltérő nézetűkhez ragaszkodó ülési tagok kötelesség! érzetének megnyugtatására, valamint az elnöki határozattal járó felelősség élénkítése végett, az egyes tagnak vagy tagoknak eltérő szavazata, az indokolással együtt az ülési jegyzőkönyvhez mellékeltessék, mely esetleg szintúgy, mint a számvevőszéknek bármII.y egyéb irata, az országgyűlés bármelyik házának kívánatára, vagy magának a háznak vagy küldöttségének megvizsgálása alá terjesztetik. (1870: XVIII. t. ez. 25. §.) A végből, hogy a számvevőszék az 1870: XVIII. t. ez. 17. §-a értelmében ráruházott feladatnak az állami Összes bevételek és kiadások ellenőrzése tekintetében eleget tehessen, és liogy nevezetesen a kormány, s annak felhatalmazott közegei által az állam nevében kötött szerződések alapján a kincstárt terhelőleg, vagy cselekvőleg II.lető fizetések összegét, határidejét és egyéb módozatait ellenőrizhesse, a törvény ugyanazon §-a kötelességévé teszi az II.lető FŐRENDI IROMÁNYOK. VI. 1878/81. 41 ^
