Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-382
330 CCCLXXXII. SZÁM. közegeknek, hogy minden okiratot, vagy kimutatást közöljenek az állami számvevőszékkel, melyet ez ellenőrzés czéljából megtekinteni kivan. Minthogy pedig az olyan fizetések, melyek kötött szerződési jogczímen történnek, az állami hevételek és kiadások jelentékeny hányadát képezik, főfontosságú dolog, hogy az ebbeli ügykezelés szabályozására alkalmas, és gyakorlatII.ag kivihető módozat állapittassék meg, s az ellenőrzés szempontjából is kielégítő megnyugtatást nyújthat az ügykezelési mód, mely a javaslat 17. %-âban a beküldendő évnegyedenkinti kimutatások útján indítványoz tátik, mely módozatnál behatóbbat — aránytalan költség és idővesztegetés nélkül — gyakorlatII.ag kivinni alig is volna lehetséges. Megjegyzendő még az, hogy az itten törvényesitésre ajánlott módozat (az évnegyedenkinti kimutatások közlése) a közigazgatás néhány ágára nézve már tényleg gyakorlatban van, s hogy az az eddigi eljáráshoz képest valódi munkamegtakarítással jár annyiban, a mennyiben a számvevőszék részére a szerződés egyik hitelesített példányának beküldése nem állana fönn általános szabályként, hanem csak a bővebb megfontolásra méltó esetekre szorítkozik — és hogy miután az II.letékes közegek saját nyII.vántartási czéljaikra minden jogérvényű szerződésekről ugy is vezetnek, vezetni tartoznak rovancsokat, az e szakaszban kivánt évnegyedi kimutatások csak e rovancsoknak másolatául tekinthetők, s e szerint csekély jelentőségű munkába kerülnek. A 19. §-nak rendeltetése ugyanaz, a mi az >Ideiglenes ügyrendben« foglalt 17. §. 4-ik pontjáé volt, a mely igy szól: „A számadások, II.letőleg számadási okmányok nemcsak számszerint, hanem arra nézve vizsgálandók meg leginkább, vájjon az állami vagyon és jövedelmek kezelése, ugy a kiadási hitelek felhasználása körül történt intézkedések megfelelnek-e a törvényeknek, a fennálló külön szabályrendeleteknek, s az okszerű gazdálkodás követelményeinek? vájjon a ministerium kellő takarékossággal rendelkezett-e kiadási hitele fölött? vagy pedig, és mi módon lettek volna a költségek megszoríthatok ? « Alig szükséges kiemelni, hogy épen az II.y irányban gyakorolt folytonos ellenőrzés képezi a számvevőszék fennállásának alap folté telét és törvényszerű működésének súlypontját. A mi a szakaszok szövegezését II.leti, czélszertínek tartatott ezúttal az >ügyrend< fönnidézett pontját vII.ágosabban és akként átidomítani, hogy a törvény szövege a kitűzött czélt szabatosabban kifejezze, s ezzel minden félreértésnek elejét vegye. A 20—24. §§-hoz. Az állami zárszámadásra vonatkozó határozmányok legnagyobb részben a mai gyakorlatot tükrözik vissza, melytől eltérni annyival kevésbé lehetett, mert a megszokott berendezés évek óta ismeretes és a törvényhozás helybenhagyásával is találkozott. A 28—31. §§. az állami adósságok ellenőrzésére vonatkozó ügykezelési intézkedéseket tartalmazza. Az 1870: XVIII. t.-czikk 18. §-a a magyar korona országai által fölvett állósitott és függő államadósságok ellenőrzését, ide értve a földtehermentesitési és váltsági kötvényeket is, az állami számvevőszék ellenőrzésére bízta. Azonkívül az állami számvevőszék köteles kimutatni a törvények értelmében vert fém váltópénz időnkinti forgalmát is. Ezen feladatának teljesithetése végett a fent idézett törvény 19. §-a vII.ágosan feljogosítja az állami számvevőszéket, s II.letve kötelezi a pénzügyministert, hogy mindazon tárgyakra nézve, melyekre az állami számvevőszék ellenőrzése kiterjed, a szükséges felvII.ágosításokat és kimutatásokat az állami számvevőszéknek megadja, az államadósságokról vezetett Könyveket, valahányszor szükséges, az állami számvevőszék megtekintésére nyitva tartsa; a számvevőszék egyszersmind arra is köteleztetvén, hogy a központi pénztárt koronként megvizsgálja, s az értékpapír és papirkészleteket folytonosan ellenőrizze. E czélokra a jelen törvényjavaslat 28. §-a felsorolja mindazon okiratokat és kimutatásokat, mik az ellenőrzés alapját képezik és a fönnebbi törvényes határozmány értelmében a i
