Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-382
CCCXXXLIfc SZÁM. 327 azt az állam bevételeinek és kiadásainak, az állami vagyonnak, és az állami adósság kezelésének, s általában az állam számvitelének ellenőrzésével bizta meg. Tekintve az állami közigazgatásnak annyira elágazó működését, melyet a számvevőszék minden részleteiben figyelemmel kisérni, és annak szabályszerűsége fölött őrködni köteles : e feladat kellő megoldása a közreműködésre hivatott egyének részéről sokoldalú administrativ tapasztalatokat, és magasabb államtudományi ismereteket igényel. Áll ezen követelmény a számvevőszék tisztviselőire nézve általában. Az állami számvevőszék csak ugy fog méltóan fennállhatni, és üdvösen működhetni, ha munkaerőkül jeles, és tapasztalt férfiakat nemcsak megnyernie, de ezeket hivatalnoki karához — melynek szűk körében előmenetelre vajmi ritkán számithatni — állandóan lekötni is sikerül. Erre pedig az alkotandó törvényben kell biztositani az eszközöket, még pedig a törvényjavaslat 3. %-ában indítványozott azon rendszabály által, — hogy az itt alkalmazott tisztviselők rangállásuk, II.letményeik, s minden egyéb igényeik tekintetében, a ministeriumok hasonló állású központi közegeivel teljesen parifikáltassanak, és hogy részükre az előléptetés a legmagasabb fokig a számvevőszék kebelében lehetővé tétessék. Ámbár az állami számvevőszék ellenőrzési teendői, melyek közé már annak felállításánál, az 1870: XVIII. t. czikkben oly ügyek is soroztattak, melyek más sokkal nagyobb költségvetésű számvevőszékeknél sem fordulnak elő, mint az állami főkönyv vezetése, a kettős könyvviteli rendszer szerint, a hitelnyII.vántartási főkönyv, a nyugdíjak ellenőrzése és nyII.vántartása, a földtehermentesitési és más állami adósságok, az állami vasutak kezelésének ellenőrzése, — annak 9 évi fennállása óta folyvást szaporodtak, — nevezetesen az állami vasutak és a kamatbiztositást élvező vaspályák hálózatának növekedő kiterjedése, honvédségi intézményünk jelentékenyebb kifejlődése, az állami nyugdíjasok egyénenkénti nyII.vántartása, az állami adósságok szaporodása, a fővárosi közmunkák tanácsa által kezelt alapok számadásainak közvetlen megvizsgálása, az első folyamodású királyi biróságok és ügyészségek felállítása, számos új tanintézet keletkezése következtében: mégis — súlyt fektetve azon tapasztalatra, hogy nem épen a tisztviselők számszerinti sokasága, hanem inkább azoknak szakértelmi jelessége és buzgósága biztosítja az eredmény sikerét, — hódolva a pénzügyi tekinteteknek, és föltéve, hogy a számvevőszék újabb rendkívüli munkálatokkal megterheltetni nem fog, — a számvevőszék tisztviselői létszámának megállapítása a törvényjavaslatban csak 44 egyénnel hozatik javaslatba, tehát a létszám az 1870-ben ő Felsége által legkegyelmesebben jóváhagyott ideiglenes állományhoz képest 58 egyénnel, a jelenlegi tényleges létszámhoz képest pedig még 6 egyénnel apasztatott ugy, hogy az 1870. évben szentesítést nyert 180,000 frtnyi összes személyi járandóság mintegy 103,330 frtra, azaz oly minimumra indítványoztatik leszállíthatni, melyen alól az elnököt terhelő törvényes felelősség alig volna elviselhető. Az 1870 : XVIII. t. ez. 3-ik §-ában a számvevőszék főbb tisztviselői »főszámtanácsos« (ki a törvény 7. §-a szerint akadályoztatása esetében, az elnököt helyettesiti) II.letőleg »számtanácsosoknak" czímeztettek. Ezen elnevezések helyett most, ez újabb törvényes intézkedések alkalmával, szükséges volt elfoglalt állásuknak megfelelő czímeket, úgy mint: »számvevőszéki főtanácsos«, »számvevőszéki tanácsos«, »számvevőszéki osztálytanácsos« és »számvevőszéki titkár« javaslatba hozni, mert II.yenek az II.letők tényleges munkakörének valóban megfelelnek, azonkívül pedig a közéletben számos félreértések kikerülésére és a paritás elvének érvényre emelésére is szolgálnak. A »számvizsgáló« czímezés megtartatott azon okból, mert ez az II.lető tisztviselők rendeltetésének tökéletesen megfelel, s azok a jelen törvényjavaslatban különben is a ministen számvevőségeknél alkalmazott központi számtanácsosokkal teljesen parifikálva vannak. i
