Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.

Irományszámok - 1878-334

504 CCCXXXIV. SZA3L értéket képviselő berendezést nem egy könnyen dob el, s ez a dolgok jelenlegi állásában ugy venné ki magát, mintha az ember önmagát compromittálná. Oly gyorsan s oly általánosságban kapták föl, az emberek a diffusionális rendszert, annyira egyedül helyesnek tüntették ezt föl, hogy mai napság alig lehet embert találni, a ki a lésajtoló eljáráshoz értene. Egész Ausztriában mintegy 200 diffusionális gyár, s csak mintegy 10—15 lésajtógyár van. Harkányi: Ön azt mondja, hogy a lésajtó-gyárak fennmaradnak és jövedelmeznek, mig Ausztriában azt látjuk, hogy az utolsó öt év alatt rohamosan fogytak. Az 1875—76-ik évtől fogva ezek száma 39-ről 25-re, 17-re, a múlt évben pedig 14-re apadt, mig a diffusionális gyárak száma emelkedett. — Tehát mégis ugy kell lenni, hogy a lésajtó-eljárás nem mutat fel oly nagy előnyöket, legalább a Lajthán túl nem, hol sok tőkeerő van. Azt gondolom, hogy nálunk jobban hiányzik a tökeerő, mely a diffusionális s lésajtó-gyárak közt oly kedvezőtlenül tünteti fel a viszonyt. Rothermann: Egy körülmény roppant mérvben befoly erre: a gyártási móddal való könnyebb eljárás. A lésajtó eljáráshoz inkább gépi tevékenység szükségeltetik; inkább mechanicusnak kell az embernek lennie. Ha önök egy lésajtó gyár berendezését megtekintenék, azt hinnék, hogy fonógyárban vannak, hol minden képzelhető gép, kerekek, hengerek, mozgásban vannak. A diffusionális eljárás hasonlithatlanul egyszerűbb, s ez az oka, hogy Csehországban miért van oly colossalis mérvben elterjedve ez a gyártási mód. Nem kívántatik hozzá valami nagy képesség, az egész rendszer többé-kevésbbé egyszerű munka. Egyébiránt nem lehet tagadni, hogy a csehországi gyárak az adófizetést II.letőleg is nagyon kedvező viszonyok közt dolgoznak. Helfy : A többi szakértő urak általában azt állították, hogy a lésajtó eljárást csak ott használják, hol nincs viz, hol ennek hiányában más rendszert merő lehetetlenség alkalmazni. Rothermann: Tökéletesen igaz, hogy a diffusionális rendszer behozatalára föltétlen szükség a viz, s hogy ott, hol vízhiány van, a diffusionális eljáráshoz hiányzik az előfeltétel Az azonban határozottan téves állítás, hogy lésajtókat csupán csak ott állítanak, hol nincs viz. Hivatkozom e tekintetben megyénkre, mint legközelebbi példára. Nekünk négy lésajtógyárunk van, melyek közül három legvirágzóbb Magyarországon. Vizünk tdlbôségben van, s a viszonyok is olyanok, hogy minden pII.lanatban áttérhetünk a diffusionális eljárásra. De mi ezt nem teszszük, mert megtanultunk ugy sajtolni, hogy a kihasználás, nagyon jó arányban áll az adóval. Állithatom, 20—40,000 forinttal több adót fizettünk, mint a többi gyárak. De ez specialitás. A sajtolási nálunk kitűnően végzik, s a munkáserö is a lehető legjobb. Nálunk egy sajtoló 2—3 forintot kap napjára, de azután olyan is a munkájok. Mert az II.yen sajtolóknak valódi athletáknak kell lenniök, kiknek oly eredményt kell felmutathatniok, a mII.yet ezer ember közöl kettő sem képes. Erős, munkabíró egy faj az ottani, s II.y körülmények között a lésajtó eljárást sikerrel lehet alkalmazni. Más gyárakban és más vidéken, hol nem oly erősek az emberek, ez természetesen nem lehetséges. Elég lésajtó-gyárat ismerek Magyarországon, melyek sokkal rosszabb eredményt mutatnak fel. De az II.letőknek maguknak is be kell látniok, hogy hátramaradtak, hogy nem tartottak lépést a haladással. Helfy: Honnan van az, hogy a sajtoló rendszernél utótermelékekeket épen nem, vagy csak nagyon kis mértékben gyártanak? Mint hallottuk, Ön az első föterméken kívül még csak egy második utóterméket állit elő, mig a diffusionális gyáraknál 3—4, sőt 5 utóterméket is készítenek. Rothermann: Sajnálom, hogy azt kell állítanom, miszerint azok az urak, kik ezt mondták, valószínűleg nem értették a kérdést. Én 30 év óta vagyok czukorgyáros, a legalsóbb fokról küzdöttem fel magamat, keresztül mentem a czukorgyártás minden phásisán, ma is műszaki vezető vagyok, kinek minden vevővel és clienssel közlekednem kell, s a legnagyobb posi-