Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-334
CCCXXXIV. SZÁM. 505 tivitással állítható m, hogy ezen nyII.atkozat tökéletes tévedésen alapszik. Sőt azt állítom, hogy mi olyan helyzetben vagyunk, hogy a sajtóval egészségesebb levet állítunk elő, mint az áztató módszerrel, vagy legalább is oly egészséges levet. Erre nézve nem hozhatok fel jobb bizonyítékot annál, hogy azon gyáraknál, melyeknek harmad vagy fele részben társtulajdonosa vagyok, kizárólag sajtóval dolgozom. 3. kérdés : Az új javaslat segithet-e ezen a, bajokon, és miképf minő' hatással lesz az a különböző gyárakra 9 Rotherniann: A törvény korlátozza a váltásokat. Az ember nem töltheti és ürítheti az edényeket tetszése szerint, hanem edényenként csak 50 -szer tölthet, az ezen fölül való termelést pedig arány szerint megadóztatják. Ez által azt érik el, hogy azon gyárosok, kik bármi kedvező okból — vonatkozzék ez a répa anyagára, vagy a szénre — azon helyzetben voltak, hogy ezen előnyt roppant mérvben kizsákmányolták, ezután kénytelenek lesznek oly nyugodtan dolgozni, mint mások, mint pl. én. Egyáltalán nem szabad többet tölteni, mint a többinek, s ha többet tölt, meg kell fizetnie* Ezután nem mindig azt fogják szem előtt tartani, hogy az adón takarékoskodjanak, nem gondolva azzal, hogy másrészt épen annyit pocsékolnak el; ezután nem csak az áztató készülék m^ töltésére fognak gondolni, hanem arra is fognak törekedni, hogy jól dolgozzanak. Ez az első kérdés. S ha lehetséges ez eljárást egyenletesen keresztül vinni, megakadályozni a csalást, ha minden egyes gyárosnak minden töltést meg kell fizetnie, ez rám nézve áldás lesz a gyártás szempontjából, s e reformot, mint magyar gyáros, nagy örömmel üdvözlöm. Azt a tapasztalást tettem, hogy mig oly jó répánk volt, mely anyagra és tulajdonságra nézve a cseh répához hasonlít, az áztatás mindig kitűnően sikerült, s a töltések száma 50-röl 150-re emelkedett; mig ha kevésbbé jó répánk volt, melynél a lé átszivárgó képessege kisebb volt, mindig kevesebb töltést tehettünk. Jó répával biztosan több töltést tehetek 20—30%-kal, mint kevésbbé jónál. Ezt különösen Kuífner ur memorandumával szemben kell hangsúlyoznom, mely memorandumot mindenesetre valami más ok sugalmazott. Hegedűs : MII.yen a viszony a lésajtó és a diffusionális gyárak között ? A törvény következtében a lésajtó-gyárak nem jutottak kedvezőtlenebb helyzetbe? Rotliermann : Egyáltalában nem, sőt csakis kedvezőbb helyzetbe juthatnak mert a diffusionális gyárakat határozottan jobban érinti; inkább rá lehet majd jönni az igazi quantumra, melyet feldolgoznak, s a diffusionális gyáraknak aránylag többet kell majd fizetniök. A lésajtó gyáraknál a termelési képesség mérvét esetről esetre előre meghatározzák, mint a hogy eddig kII.átásba helyeztetett, s mi is ajánlottuk, s igy a lésajtó-gyárosok határozottan előnyben vannak. Ha mi ezt a viszonyt ma pár évre előre biztosithatnók, rögtön elhatároznám magamat, hogy diffusionális gyárunkat ismét lésajtóra alakítsam át. De mivel jól tudjuk, hogy minden változó, ezt természetesen nem tehetem. Latig: Nem gondolja-e, hogy e korlátozás bizonyos mérvben lenyűgözi az osztrákmagyar ipart, hogy az nem fog úgy virágzani és haladni, mint az utóbbi időben PRothermann : Erre nehéz felelni. Fölötte nagy tisztelője vagyok az eddig fennállott átalányrendszernek, a mi mindenesetre mintegy ösztön volt, hogy valami jót nyújtsunk. De most bizonyos magasságig emelkedtünk, a honnan csak lefelé haladhatunk. Szeretném hinni, hogy az, mit elértünk, törvényes utón, törvényes rendelkezéssel biztosittassék, s kényszerítve lennénk ezt az ösztönt más irányban keresni és találni. Rámutathatnék e tekintetben Poroszországra, II.letőleg Németországra. Ott már régóta nem az ipar kihasználásában, hanem abban keresik az előnyt, hogy lehetőleg kitűnő répát termeljenek, s hogy a legjelentéktelenebb gazdasági ágban is takarékoskodhassanak. Ez által, hogy úgy fejezzem ki magamat, mintegy egészségesebb helyzetet teremtettek, bár nem tévesztendő szem elől, hogy Németország sokat tanult tőlünk. Nem jutott volna annyira, ha a mi előnyeinket, miket az átalányozás által nyertünk, nem fordította volna hasznára. FŐRENDI IK0MÁNY0K. V. 1878/81. 64
