Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.
Irományszámok - 1878-136
GXXXVÍ. SZÁM. Ô 1 i) A jelen törvényjavaslat mindjárt élén, a« 1. §-ban meghatározza azon forrásokat, melyekből valamely cselekménynek rendőri kihágássá nyII.vánítása keletkezhetik. Ezeknek elseje: a törvény; másodika : a ministeri rendelet ; harmadika : a törvényhatósági ; negyedike: a városi szabvány. Mindez nem igényel külön igazolást. Hogy a belügyi-, közlekedési-, a közgazdászati- és kereskedelmi ministerektől oly rendelkezési jog, az ország érdekében s nagy veszélyek kikerülése szempontjából meg nem tagadható, azt az e kérdés körül figyelmet igénylő viszonyok és körülmények természete kétségen kivülivé teszi. De elismerte ezt a legutóbbi törvényhozás is már számtalanszor, midőn úgy a marhavész, valamint a gátok és vizek szabályozására vonatkozó, továbbá a közegészségügyről szóló, valamint egyéb számos törvényekben, a ministeri büntető rendeletet kötelező erejűnek nyII.vánitotta. Elismerte a törvényhozás e jog nélkülözhetlenségét, általános szempontból az 1869: IV. törvényczikk 19. §-ában, melyben felhatalmazván a birót a rendelet törvényessége feletti cognitióra s felmentvén, II.letőleg eltII.tván azt a törvénytelen rendelet alkalmazásától — a contrario, a nem törvénytelen rendeletnek kötelező erejét és annak mint jogszabálynak a biró általi alkalmazását kimondotta. Fölöslegesnek látszik e nélkülözhetlen, minden mívelt államban fennálló és a helyes közigazgatás lényeges alkatrészét képező jog tekintetében bővebb indokolást felhozni, az 1843-ik évi büntető törvénykönyv-javaslat 39. §-a mutatja, hogy ez iránt az országban soha sem forgott fenn kétely, s még akkor sem, midőn a kormányzás — nem felelős miuisterek, hanem felelősség nélküli dicasteriumok által vezettetett s midőn nem állott módjában az ország képviseletének — a talán nem helyes, vagy veszélyes, avagy talán a törvénybe ütköző dicasterium büntető rendeletét, egy egyszerű szavazat által — hatálytalanná tenni. A mi a törvényhatóságokba szabad királyi, a rendezett tanácscsal biró városok büntető statútumok hozatalának jogát II.leti, e jog a legújabb törvényekben s nevezetesen az 1870: XLII. törvényczikk 2. §-ában és az 1871: XVIII. törvényczikk 22. §-ában, a fővárosra nézve pedig az 1872 : XXXVI. törvényczikk 3. §-ában újólag - és ismételve elismertetett De a törvényhatóságok statutarius joga hazánkban a történelmII.eg átszármazott jogalkotási források közé tartozik s különösen rendőri tII.almak és parancsok alkotása, valamint az ezek megszegői elleni büntetések meghatározása mindig és főleg a statutarius jog alkatrészének tekintetett. De gyakorolták e jogot, — tágabb vagy szorosabb határok közt, habár nem is statútum jellegével, a községek elöljárói is, úgy hogy e tekintetben — nem ugyan törvény által szabályozott, sőt a körvonalakat és a határokat II.letőleg nem is tüzetes és egyenlő, — de mindamellett is egy kétségbevonhatlan gyakorlat állott fenn. Mindazonáltal szükségesnek és indokoltnak látszott, hogy különbség tétessék azon kihágások közt, a melyek a törvény által nyII.vánittatnak azokká és azok közt, a melyeknek e minősége — a ministeri rendeleten vagy hatósági statútumon alapul. A súlyosabb kihágások kivétel nélkül olyanok, hogy vagy tüzetesen és valamennyi ismérvük kimerítésével a törvényben megállapithatók ; vagy pedig oly viszonyokra vonatkoznak, melyeknek —• habár nem szándékolt veszélyeztetések elleni oltalma, a törvényhozó által szemügyre vétethetik. Jogos tehát és az állampolgárok érdeke is követeli, hogy azon kihágásokra nézve, melyek az II.y természetű transgressiók legsúlyosabb büntetésével büntettetnek, a törvényben foglaltassék a megfelelő intézkedés, és hogy a törvényen kivüli büntetőszabály alkotásának joga. csak a csekélyebb kihágásokra terjesztessék ki. Ennek felel meg a törvényjavaslat 16. §-a, mely a büntetések tekintetében a hatósági köröket — az II.lető hatóság minőségéhez és fokához képest korlátolja. Ezen tekintetben eltér a FŐRENDI IROMÁNYOK. II], 1878/81. 40
