Főrendiházi irományok, 1875. X. kötet • 350-389. sz.

Irományszámok - 1875-356

£8 CCCLVI. SZÁM. Melléklet a 336. számú irományhoz. Indokolás a volt magyar keleti vasut-társulat részvényeinek beváltására kitűzött határidő meghosszabbításáról szóló törvényjavaslathoz. Az egyrészt a m. kir. közmunka- és közlekedési és a pénzügyminister, másrészt pedig a magyar keleti vasut-társulat igazgató tanácsa között 1876. évi január 20-án kötött és a keleti vasút megvételéről szóló 1876. évi L. törvényczikk kiegészítő részét képező szerződés 3. §-ában ki van mondva, hogy a társulati részvények, elévülés terhe alatt, beváltás végett 1877. év végéig bemutatandók. Miután a keleti vasút megvételéről szóló törvény országgyűlési tárgyalása, noha a javaslat még az év kezdetén a törvényhozás elé terjesztetett, csak 1876. évi deczember utolsó napjaiban fejeztetett be, s miután igy ezen törvény csak 1876. évi deczember 30-án hirdettetett ki s emelkedett törvényerőre, a szerződés megkötésekor a részvények beváltására czélbavett körülbelőli 1V

2 évi időtartam, egy évre szállott le, mely időköz, tekintve a részvények nagy számát, ily nagy terjedelmíí mívelet keresztülvitelére csakugyan rövidnek bizonyult. Mert, habár a részvényesek azonnal a törvény szentesítése után a „Budapesti Közlönyében és a „Wiener Zeitung"-ban közzétett hirdetményben s későbben még 1877. évi márczius és deczember havában hasonló utón a szerződés ezen pontjára kellően figyelmeztettek és a részvényeknek 1877. év végéig leendő bemutatására felhivattak, mégis egy nevezetes része a részvényeknek és pedig számszerint 3265 db (149839 beváltandó részvény közül) nem mutattatott be a határidő lejártáig, ugy hogy a részvények helyett kiadandó 99893 darab 100 frt névértékű államkötvény közül 2177 darab 217700 frt névértékben kiadatlanul maradt. Alig hogy a beváltási határidő lejárt, részint közvetlenül, részint a beváltással megbízott két pénzintézet utján, s pedig kivétel nélkül kis tőkepénzesek részéről annyi kérvény és felszólalás az igy elkésve bemutatott részvény beváltása iránt érkezett be hozzám, hogy csakhamar azon meggyőződésre jöttem, miszerint a méltányosság s az állam jól felfogott érdeke is a felette rövidre szabott határidő meghosszabbítását egyaránt követelik, — és elkerülhetetlen szükségessé teszik. Ugyanis alig vonhatni kétségbe azt, hogy a kisebb tőkepénzesek, kik tapasztalat szerint a pénzpiaczon történő változásokról és ott előforduló eseményekről csak elkésve szoktak értesülni, a jelen esetben a keleti vasút megvételéről és a részvények beváltásáról annyival inkább csak elkésve szerezhettek tudomást, mivel a részvényekből már évek óta jövedelmet nem húzván, a szelvény beváltása alkalmával a fizető helyen nyeretni szokott felvilágosítás és figyelmeztetéstől is természetszerűleg elestek. «