Főrendiházi irományok, 1875. X. kötet • 350-389. sz.

Irományszámok - 1875-356

CCCLIV. SZÁM. 29 Ezek ellenében, — s csak ilyenekről van szó, mert a most elkésve jelentkező részvénytulajdonosok kivétel nélkül ezen kisebb tőkepénzesek osztályából valók, — nézetem szerint nem volna méltányos a törvény elkésett tárgyalása és szentesítése folytán kétségkívül aránytalanul rövidre szabott határidőt feltétlenül fentartani. De ez nem is volna eszélyes és helyes az állam jól felfogott érdeke szempontjából; mert köztudomású tény, hogy a keleti vasúti részvények túlnyomóan külföldön, jelesen Belgiumban és Németalföldön voltak elhelyezve, és hogy ezen piaczok csak a magyar értékpapíroktól való idegenkedését főleg és csaknem egyedül azon veszteségeknek kell tulajdonítani, melyet az ottani tőkepénzesek a keleti vasúti részvényeken szenvedtek. — Nézetem szerint saját érdekünk ellen cselekednénk, ha most, midőn a 153 millió forint lebegő adósság conversiója folyama alatt az aranyjáradék kölcsön elhelyezésére különösen ezen országok pénzpiaczaira kell számitanunk, — a méltányosságot szemelől tévesztve, a beváltási határidőnek egy évre való kiterjesztését megtagadnák, és a részvényeseket ezen, az eddig szenvedett veszteségekkel szemben ugy is csekély kártalanítás lehetőségétől is megfosztván, új tápot adnánk a magyar pénzügyek kezelése ellen gyakran hangoztatott, de most már mindinkább elnémuló panaszoknak. Az előadottaknál fogva van szerencsém a beváltási határidő egy évi meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot oly kéréssel a t. képviselőház elé terjeszteni, hogy azt mielőbb tárgyalás alá venni és elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1878. február hó 16. Széli Kálmán s. k.,