Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
80 OCCXXI. SZÁM. nevezett biztosító leveleket (Haftscheine) kapnak, melyekben 1. a lefizetett foglaló iránti nyugta. 2. az indulás ideje és az egész átszállítási díj iránti határozmányok és végül 3. a részletes feltételek, melyek mellett a vállalkozó által az átszállítás eszközöltetik, foglaltatnak. Vádlott személyesen Hamburgból levelezés utján egy Poroszhonban lakó egyénnel, a ki kivándorolni szándékozott és az elébbinek az átszállítási foglalót beküldte volt, megegyezett és ezt felszólította, hogy másokat is nyerjen meg a hajóin leendő kivándorlásra. Hasse Vilmos vádlott számos kivándorló megbízásából levél által fordult L. vádlotthoz) a szükséges irományokat megküldte neki és erre L.-töl megkapta a biztosító leveleket a kivándorlók részére való kézbesítés végett és azokat ki is szolgáltatta az illetőknek. Végül Hasse Károly levél által közvetítette az L. vádlott és több kivándorló közötti érintkezést. Mindhárom vádlott Poroszországban vizsgálat alá helyeztetett és a fennidézett 1853. évi május 7-ki törvény 10. §-a alapján, kivándorlási szerződéseknek porosz alattvalókkal való jogosulatlan kötése, illetőleg közvetítése miatt — és pedig L. in contumaciam — elitéltetett. Az L. elleni illetőség, habár ő nem porosz és külföldön lakik, megállapítottnak mondatott ki. Mert habár a territoríalitás elve a büntető törvénykönyvben feltétlenül ki van mondva, mégis ugy kell tekinteni a dolgot: hogy a közte és a kivándorlók között való szerződés megkötése csak a biztosító leveleknek ez utóbbiak részére történt kézbesítése által, tehát Poroszországban jött létre és hogy ekként a vádlott ezen szerződéskötés által a porosz büntető törvénynek lőn alávetve. A felebbviteli biró" bővebben kifejti, hogy a foglalónak kivándorlók részéről történt fizetése és a fent ismertetett tartalmú biztosító leveleknek kézbesítése vonja maga után azt, hogy a szerződés Poroszországban kötöttnek tekintendő ; ezen kézbesítés volt tehát azon végleges tény, mely által a szerződés megköttetett. Jogi tévedésen alapul a vádlott azon állítása, miszerint ahhoz, hogy valamely bűntény belföldön követtetett légyen el, szükséges feltételkint megkívántatik, hogy a bűntettes itt személyesen jelen legyen. Ha ez állana, akkor például, ha a határon túlról elsütött lövés által belföldön gyilkosság vagy méregküldése által mérgezés követett volna el : a gyilkosságot és megmérgezést külföldön elkövetettnek kellene tekinteni. Mielőtt a főtörvényszéknek ezen ügyben hozott, felette fontos döntvényét közölnők, mely vádlott L.-nek semmiségi panaszát elvetette és mindkét folyamodásu bíróság fennebbi elvét helyeselte, szabadjon, hivatkozással az előre bocsájtottakra, a következőket megjegyeznünk. Ezen esetben, melynél a nemzetközi magánjog a büntető joggal oly közel érintkezésben van, kizárólag a szerződés birósága és a szerződés felett döntő anyagi helyi jog iránti magánjogi elvek alkalmaztattak a forum delicti commissi és ezzel együtt az utóbbi tény fölötti büntető birói illetőségnek indokolására és e tekintetben a porosz szabályok vétettek alapul. Igaz, hogy miután — a mint említve lőn — minden jog a személynek egy tulajdon- ' sága, attribútuma, minden obligationalis viszonyba való belépésben a szerződő fél személyiségének korlátozása, annak a másik szerződő fél hatalma, egyszersmind pedig az obligatio birósága alá való feltételes önkéntes odaadása és alávetése, tehát ennyiben a birói illetőségnek önkéntes elfogadása (Prorogatio) rejlik. 35 ) Ámde messzebb, mint ezen prorogatio vagyis messzebb mint ezen egyes jogviszonynak tisztán magánjogi czélja és terjedelme, soha sem hat ki ezen jogviszony. Helytelen azt vélelmezni, hogy a szerződő fél egyúttal a szerződés folytán netalán eljárásra hivatott büntető bíróságnak is alávetni akarta magát, eltekintve attól, hogy semmiféle országnak büntető joga nem tekinti az ilyen önkéntes alávetést büntetési hatalma alapjának. De hiszen, eltekintve ettől, a büntető jogi territorialitási elv — mint fennebb láttuk — nem az ily személyi alávetés fictiójából, ha8e ) 1. Savigny, 10., 204. 1.
