Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
0 CCCXXI. SZÁM. 1834-ig. Ezen állapot azóta változatlan maradt egész a februári forradalomig. A büntető törvénykönyv 1832-ben átdolgoztatván, a halállal büntetett cselekmények tekintetében mi változást sem szenvedett. Az enyhitö körülmények rendszere folytán, melylyeí az esküdtszék sajnos mérvben visszaélt, a főbenjáró elitélések száma tetemesen alább szállt. Végrehajtatott valamivel több mint fele az ily marasztaló ítéleteknek, főleg azok, melyek gyilkosság felett mondattak ki. A kamarákban egyetlen hang sem szólalt fel a halálbüntetésnek teljes vagy részbeni ertörlését követelendő, s e büntetésnek szükséges voltát nem egy publicista hangoztatta. Mindazonáltal ezen büntetésnek Francziaországban is találkoztak ellenei, habár kevés számmal. Ez utóbbiak közül elég legyen idéznünk Lamartine urat. Két szónoklatában, melyeket a „Société de la Morale Chrétienne" czímü társulat által nyitott pályázat alkalmával tartott a halálbüntetés eltörlésének kérdése felett, a hirneves iró a legmagasztosabb eszméket érvényesítette annak bebizonyítására, hogy a halálbüntetés igazságtalan és hogy a kereszténység elveivel ellenkezik. így állottak a dolgok, a midőn a február 24-ki forradalom megdöntötte a monarchiát. Néhány nappal ezen nevezetes esemény után az ideiglenes kormány Francziaország egyhangú örömkiáltása között eltörölte a halálbüntetést politikai vétségek tekintetében; ez óriási haladás volt, melyre nézve Belgium méltó büszkeséggel magának tulajdonithatja a kezdeményezés érdemét. Mert valóban nem csak hogy a halálbüntetés minálunk politikai vétségekre soha sem alkalmaztatott, hanem annak alkalmazhatlansága az ilynemű cselekményekre már a revisio iránt 1834-ben előterjesztett javaslat szerzője által mondatott ki, mely javaslat indokolásában ez áll: „Ha Francziaország megelőzte Belgiumot az által, hogy a halálbüntetést a tulajdon elleni bűntettekre nézve megszüntette, Belgium meg fogja előzni egész Európát azon javaslattal, hogy a halálbüntetés politikai vétségekre nézve szüntettessék meg." De íme! az ideiglenes kormány, melynek Lamartine ur volt egyik befolyásos tagîa a személyek elleni legsúlyosabb merényletekre nézve megtartotta a halálbüntetést. Vájjon Lamartine ur, hatalomra jutván, visszariadt-e saját theoriájának alkalmazásától, avagy a kormány to'obi tagjai nem osztották-e jeles kortársuk eszméit ezen legsúlyosabb büntetés igazságtalan volta iránt ? nem tudjuk. Azon bizottság kebelében, a mely a köztársaság alkotmányát tárgyazó javaslat szerkesztésével lőn megbízva, Cormenin ur a halálbüntetés teljes eltörlését inditványozá. Ezen indítvány visszautasittatott és az 1848. évi június hó 19-én a nemzetgyűlés elé terjesztett javaslat 5-ik szakasza arra szorítkozott, hogy kimondotta a politikai vérpad megszüntetését. A nemzetgyűlésnek 1848. évi szeptember hó 15-én tartott ülésében megindult a vita az alkotmányjavaslat 5-ik szakasza felett, mely igy szólott : A halálbüntetés politikai ügyekre nézve eltöröltetik. Coquerel ur ezen szakasz szövegét csupán e szavakra indítványozta szorítani : A halálbüntetés eltöröltetik. Ezen módositvány támogatására az indítványozó újra felhozá az érveket, melyek már oly sokszor érvényesíttettek a halálbüntetés jogosultsága ellenében. A társadalomnak nincsen joga egy perczet is elvonni azon időből, a mefyet az Űr Isten egy ember életének szánt. Az embernek soha sincsen joga kétségbe esni egy ember felett, mindig van a lélek mélyében a jó iránti érzésnek egy szikrája, mely felszínre jöhet. Az ember, a ki magát egy súlyos bűntettel beszennyezte, idővel jó polgárrá, becsületes emberré válhatik. Rabuan Pál ur szintén küzdött a halálbüntetés ellen. Azon pillanatban, a midőn a társadalomnak módja van magát azon támadások ellen megóvni, melyeknek tárgya, meg kell elégedve lennie. A fogság, a gályarabság elégséges eszközök a megtorlásra, a halálbüntetés jogosulatlan, czéltalan és szükségtelen. Tracy ur elmondotta, hogy ő volt az első a restauratió kamarájában, a ki felszólalt a halálbüntetés ellen. Emlékeztetett arra, hogy X. Károly ministereinek pere alkalmával benyújtott
