Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CGCXXI. SZÁM. 43 és nevezetesen az elébbieknél leginkább már a fogság első éveiben törnek ki és a későbbi években gyérebben állanak be. Jelenleg ismét 64 elmeháborodási eset észleletei (könnyebbek és súlyosabbak, múlékonyak és állandóak) állnak rendelkezésemre. Ezek közül 36 a nem visszaesőkre és 28 a visszaesőkre vonatkozik. Ezen 64 eset közül 49-nél, tehát körülbelül az összes esetek háromnegyedénél már a fogság első ő éve alatt mutatkoztak az elmeháborodás első jelenségei és a fogság első évében 33-nál, tehát mintegy a felénél. Az első 10 év elszenvedése után már csak 5 esetben fordul elő elmeháborodás, és pedig legkésőbben a fogság tizennegyedik évében. A részletes adatok e tekintetben az Á) alatti táblázatban foglaltatnak. Ezen felette érdekes tüneménynek két oka van; először sokan már a bűntett elkövetése idejében korlátolt beszámítási állapotban voltak, tehát még letartóztatásuk előtt az elmeháborodásra való nagy hajlamban szenvedtek, avagy egyes esetekben már is elmebetegek voltak. Másrészt a fogsági idő kezdetének előadott erős és hathatós befolyásai, nevezetesen a lélektaniak azok, melyek az elmeháborodásokat előidézik és melyek hatása részben már a vizsgálati fogságban nyilvánul és a fegyintézetben tovább működik. Inkább maguk a szigorú büntető ítéletek, melyek sok évi fegyházi fogságra szólnak, mintsem a büntetés tartama segítik elő az elmeháborodások kifejlődését. Elmeháborodások aránytalanul nagyobb számban fordulnak elő azon bűntetteseknél, a kik hosszú tartamú fogságra Ítéltettek, mint a rövid tartamú fogságra ítélteknél, ennek oka —- kivált az „esetleges bűutetteseknél" részint a bűntett nagysága és minősége, részint pedig azon reménytelenség és kétségbeesés is lehet, melyet szabadságuk beláthatlan időre való elvételének gondolata idéz elő. Mint az elmeháborodásoknál, éppen úgy áll a dolog az öngyilkosságoknál is, a mint ezt a B) alatti melléklet mutatja. Ezen táblázat szerint az intézetben, mióta fennáll, összesen 32 öngyilkosság közül 16, tehát afelé a fogság első évében és 23, tehát kélharmada a fogság első öt évében követtetett el; csak a többiek oszolnak fel a későbbi évekre és csak 1 fordul elő 10 évi fogság elszenvedése után. Az öngyilkosságok aránylag gyakori volta a visszaesőknél is bizonyítja, hogy ezeknél sem szabad a lélektani befolyásokat, mint épen a fogság első idejének és a szigorú büntető ítéleteknek következményeit kevésbe venni. Mindezekből azon tapasztalat foly, hogy a hosszú fegyházbüntetésre szóló büntető ítélet, tehát a szigorú büntető ítélet magában véve nincsen ugyan káros hatás nélkül a fegyenczek testi és lelki állapotára, hogy azonban a büntetés hosszú tartama 10 és 15 éven túl, ellentétben a fogság első 10 évével, nem oly szemlátomást károsnak nyilvánul, mint a hogy azt az ember à priori képzelné. Mindazonáltal tévedne az, a ki a mondottakból azon következtetést vonná le, hogy a hosszabb tartamú fogság ártalmatlan a testre és lélekre, mert az átaíános káros befolyások a fogság későbbi idejében is hatást gyakorolnak, daczára annak, hogy a fegyencz már megszokta őket. Itt azonban ismét különbséget kell tenni a többszörösen visszaeső szokásos gonosztevők (a visszaesők) és az „esetleges bűntettesek" (a szóban levő kategoriákbeli nem visszaesők) között. Az előbbiekre, a többszörösen visszaeső szokásos gonosztevőkre nézve a hosszabb tartamú fogság nagyobbára inkább conserválólag mintsem kártékonyán fog hatni, mert a rendetlen, nélkülözésekkel telt erkölcstelen életmód a szabadságban sokkal elébb fogja az egészséget aláásni és az életet megrövidíteni, mint a rendes, aránylag gond nélküli életmód az intézetben. Ellenben azokra nézve, a kik először lépnek a fegyházba, a kik kevésbbé romlottak, mint amazok, — részben a társadalom jobb osztályai közül valók és a kik reményihetik, hogy szabadon bocsájtatásuk után aránylag jobb, egészséges, normális viszonyokba térendnek vissza és átalában maguknak tűrhető, önálló existentiát, saját tűzhelyet alapithatnak, — minden év, melylyel fogságuk hosszabbra nyúlik, veszedelmes. Ily esetben a túlhosszu fogságnak az egészségre nézve hátrányos befolyása nem csak positiv, hanem úgyszólván negativ is. Gyakran volt alkalmam feltűnő mérvű kedvező átváltozást észlelni 6*
