Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 221 aies elvétele büntetendő cselekménynyé minősíttessék: annyiban nem szükséges az animus lucri jiülönös felemlitése. De a mennyiben ezzel más — szorosabb értelem köttetik össze: ez esetben «nulhatlanul szükséges azon czélnak különös — és határozott megjelölése, mely végett az elvételnek eszközöltetnie kell, hogy az lopást képezzen. E kettős jellege a tettnek a tett különböző czéljában nyilvánul; a törvényhozásnak tehát e különbségeket mindkét irányban szem előtt kell tartania, akár értékesiti azokat különös intézkedéseiben, akár nem. Azon értelmét a lucri animus-nák, mely szerint az csupán vagyoni hasznot, gazdagodási <czélt jelent : a jelen törvényjavaslat előkészitői áfáidban veszélyesnek tartanák a lopásnál a czélnak kizárólagos ismérvéül megállapítani. Ily megszorítás folytán nagy száma azon büntetendő cselekményeknek, melyek valódilag lopást képeznek, s nálunk is mindig lopásnak tekintettek, a törvény által kizáratnék e bűntett fogalma alól : a jog és a jogérzet, valamint a közmeggyőződés ellentétbe jönnének a törvénynyel, a mi vagy a polgároknak okozna egyenes kárt, vagy pedig Azt vonná maga után : hogy a törvény erőszakos értelmezés által hozatnék összhangzásba az élet szükségeivel, s a társadalom jogkövetelményével. Veszélytelen magyarázata a kérdéses elemnek <esak az lehet, mely, mint a belga törvényhozók felteszik, vagy az olasz törvényjavaslat szerzői kifejezik: minden rögtöni vagy jövendőbeli, anyagi vagy szellemi előnyt magában foglal. Ezen értelem szerint az előny az eltulajdonításban magában, illetőleg a használatban rejlik, bármi további czélja légyen az eltulajdonításnak vagy a használatnak. Ily átalánosságban tehát nincs az eszmének £L lopásnál különösen értékesíthető jellege; mert nem képzelhető valamely büntetendő cselekmény -elkövetése a nélkül, hogy a tettes ez által valamely hasznot vagy előnyt ne czélozna elérni. Ki tenné ki magát a bűnvádi eljárás minden következményének, a zaklatásnak, az üldöztetésnek, & vizsgálatnak és a büntetésnek: ha ezen szenvedések veszélyeért semmi előnyt nem akarna •elérni, sem anyagi hasznot, sem egyéb vágyainak vagy óhajának kielégitését, még hiúságának szerzendő elégtételt sem. Még az is, a ki csupán daczból, egyesek, vagy a társadalom, vagy valamely osztály vagy község elleni ellenszenvből követ el büntettet : ha egyebet nem, de legalább ezen ösztönének kielégitését, indulatának szerzendő elégtétel-szerzését czélozza; tehát ez is — .a most emiitett értelemben — az animus lucri által vezettetik. Azon vonalig tehát, a meddig ezen elemet ily értelemben akarja értelmeztetni a törvényhozó: annak különös felemlitése a lopásnál ép ugy fölösleges, mint bármely más büntetendő* cselekménynél. De másrészről szükséges a külön intézkedés azon esetben, melyben a czélnak ezen átalános értelmét módosítani, tágítani vagy megszorítani akarja a törvény és igy szükséges, minden «oly esetben, melyben vagy a cselekménynek büntetendő volta, vagy bizonyos minősítése, vagy Ibizonyos büntetési sanctio alá tartozása: a tettesnek, a tett elkövetését irányzó különös czéljától tétetik függővé. Ezzel meg van jelölve törvényjavaslatunknak az animus lucri tekintetében elfoglalt álláspontja. A 322. §. ugyanis a lopás két külön faját a czélok különbségei szerint különbözteti meg. Az állag ellopásánál, átalános értelmében fogadtatik el az animus lucri: de épen ezért ennek különös megemlitése és kifejezése nem volt szükséges. Ellenben a használat végett elkövetett lopásnál mellőzhetlennek tartatott azon czélnak közelebbi meghatározása, mely végett az elvételnek történnie kell, hogy büntetendő cselekményt Icépezzen. A törvényjavaslat megállapításánál ugyanis az volt az irányadó nézet : hogy az idegen ingó dolognak, habár jogosulatlan használat végetti elvétele, nem minden esetben képez büntettet vagy vétséget, hanem csakis azon esetben, melyben az ily elvétel vagyoni haszon végett történik. ,A „vagyoni haszon" ellentétben az átalános előnynyel, e szerint külön tényezővé válván, s a haszínálat végetti lopásnál, a cselekmény büntetendő volta e specialis czéltól tételeztetvén fel: ezen
