Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCCXXI. SZÁM. 215 lopás lesz megállapitandó. így áll a dolog : ha a kölcsönadó, a fizetést elmulasztó adóstól a végett -vesz el valamely ingó dolgot, hogy ezzel magát kielégítse. Mindkét esetben tévedés lehet a cselekmény jogosultságára nézve: de ez nem zárja ki a bűntettet. Kizáratik a törvényjavaslat szerint a lopás léte az által is, ha az, a ki az idegen ingó «dolgot elveszi, azon tudatban van, hogy ezt a tulajdonos, a birtokos, vagy a birlaló beegyezése nélkül teszi, azonban a dolog ellenkezőleg áll, mert e beegyezés — a tett elkövetése előtt vagy <alatt létezett. A törvényjavaslat szerint ugyanis, jogosultnak beegyezése nélküli elvétel képezvén a lopást: ebből önkényt következik, hogy a jogosultnak beegyezésével nem lehet lopást elkövetni. Ezt már a római jog is igy értette, s egyik helyén nyiltanki is fejezi: „Sédet si credat •aliquis invito domino rem commodatam sïbi contrectare^ domino autem volenti it fiat: dicitur furtum non facer e. Az imént körvonalozott eszme is többször adott már controversiákra alkalmat. Egy előfordult eset hiven tükrözi vissza a fentebbi tétel körül felmerült nézeteltérést. Az alkonyatkor hazatérő atyánál, kis gyermekei meglátván az aranynyal telt erszényt, &zt sirva kérték tőle. Az atya, hogy lecsendesítse gyermekeit, kinyitotta az ablakot, és ezen .szavakkal: „Péter, itt van az arany, vidd el," az ablak alatt ki a levegőben lógázta az erszényt. Be Péter, egy ismeretes tolvaj alakjában, az ablaknál ólálkodván, kivette az atya kezéből a levegőben tartott erszényt, s azzal tovább illant. Biróság elé kerülvén a dolog: a védő — a feljelentőnek beegyezésére fektette a védelem súlypontját, kiemelvén, hogy az elvitel, az állítólagos sértett fél beegyezésével, sőt felhívására történt, s hogy ennélfogva lopás nem foroghat fenn. A biróság ítélete, a mint egyrészről világosan elismerte és megerősítette azon tételt, mely szerint a, jogosultnak beegyezése kizárja a lopást; mindazonáltal más részről, a concret esetben nem látta fenforogni a beegyezést ; mert a határozat szavai szerint, a jogosultnak beegyezése csak az -esetben állapítja meg a lopást kizáró körülményt: ha a beegyezés valódi és komoly, a mit a felhozott •esetben nem lehet állítani. Egy másik eset, mely ugy mint az előbbi, átment a literaturába, a lesben álló tulajdonoson elkövetett lopásnak — a beegyezés, illetőleg a nem-akadályozás szempontjából való megítélésére vonatkozik. A tolvaj felszólította egy köteles-mester tanonczát, hogy együtt lopják el a mester lenkészletét. A tanoncz értesítette mesterét a felszólításról, s általa utasíttatott, hogy folytassa az értekezést, s látszólag engedjen a felhívásnak. A tanoncz mesterének utasítása szerint cselekedvén: <ez utóbbi, a lopásra kitűzött időben egy elrejtett helyről nézte a mint lenraktára kiüríttetik, s midőn a tolvaj eltávozandó, a lopott tárgygyal megrakott kocsira ült volna : a megjelent tulajdonos a lovak elé került, s elŐhiván cselédjeit, a tolvajt elfogta és átadta a hatóságnak. Biróság elé hozatván az Ugy, a védelem ez esetben is a panaszlőfél beegyezêsênek szempontjából tagadta a lopás létét ; mert mint a védő áilitá : a tulajdonos, a cselekvés egész folyama ;alatt tudta, hogy az ő tulajdonát képező ingó dolog vétetik el, s a helyett, hogy azt megakadályozta volna, a mi pedig hatalmában állott, hallgatva nézte, és megtörténni engedte az elvételt, illetőleg az elvitelt. A védő felfogása, szerint ebben a tulajdonos beegyezése nyilvánul. Minthogy pedig a jogosultnak beegyezése kizárja a lopás tényálladékát még azon esetben is, ha a tettes ezen beegyezésről nem bír tudomással: ebből következtette, hogy lopás nem forog fenn. A törvényszék azonban ez esetben sem látta magát indittatva a védelem nagyon is sublimis értelmezésének a judicatura tételei közé felvételre. Azon körülmény —• mondatik az ítélet indokaiban, hogy a lesben álló tulajdonos, szótlanul nézte tulajdonának birtokából való kihegyezését: még nem jelenti azt, hogy ő annak elvételébe és eltulajdonításába beegyezett"volna; sőt